2013. április 17., szerda

Még mindig a Rettenetes szülők

Visszaveszem a szót Felvidéki Judittól azzal, hogy remélem, mindannyiunk örömére és szellemi gyarapodására folytatódni fog remek visszaemlékezése és sorozat lesz belőle.

Ma újra visszatérek az 1945-ös Rettenetes szülőkhöz, mint a kályhához, hiszen Gábor Miklós, a színész valójában ezzel az előadással indult, még ha nem is Michel volt legelső szerepe. A Széchényi Könyvtárban előkerült róla még egy csodás kritika. Úgy érzem, muszáj itt megosztani, nemcsak a pillanatnyi blogolvasók részére, hanem, kicsit nagyképűen fogalmazva, az utókornak. Így, digitálisan könnyebben visszakereshető lesz, mint a Nemzeti Könyvtár, vagy bármely más nagykönyvtár mélyén, eredeti folyóirat formájában. Persze az lenne az igazi, ha a színházi lapokat be lehetne szkennelni és a neten közreadni, mondjuk a Színházi Élet indulásától akár napjainkig... Úgy láttam, hogy éppen a Színházi Élet, ami egy 1914 és 1938 között létező képes hetilap volt, mikrofilm formátumban már megvan a Széchényi Könyvtárban, onnét simán be lehetne szkennelni. Persze a folytatásait, illetve társ-lapjait is, mint például azt az 1945 és 1948 között élő hetilapot, amiből most fogok idézni. Micsoda kincsesbánya lenne! Eddig egyetlen sajtóterméket találtam a Film Színház Muzsika előtti időkből, amelyet már digitalizáltak, ez pedig az 1945-ben indult és nem egészen két évet élt Fényszóró című lap.

E könyvtáros kitérő után térjünk vissza a Rettenetes szülők kritikájához, amelyet Székely Júlia írt és a Színház című hetilap 1945. évi 7. számában látott napvilágot. Olvassuk belőle a Gábor Miklósról, mint Michelről írott sorokat összevethetjük a korábban idézett kritikákkal és Somlyó György levelével, bámulatosan egységes a kép:

Utoljára hagytuk az előadás nagy szenzációját, Gábor Miklóst. Ez a fiatal színész olyan, mintha a legnagyobb francia színpadokról került volna ide. Ízig-vérig francia fiatalembert játszott, francia modor, szellem, szenvedély, még a lompossága is franciás, meg a gorombáskodása. Szerepét tökéletesen megértette, mindent kihozott belőle, ami benne volt, az anyjával való különös kapcsolatot is, anélkül, hogy bántó, vagy ízléstelen lett volna. Sőt, igen helyesen azt játszotta meg, hogy maga sincs tisztában anyja valódi érzelmeivel, nem is érti azt és gyermeki ártatlansággal imádtatja magát az anyjával. De amikor megtudja, hogy szerelme megcsalja őt, az éretlen kisfiú szemünk láttára vénül néhány perc alatt érett férfivá. Megrázó percei vannak. Nagy drámai kitörése minden nézőt megrendített, de nekünk még ennél is jobban tetszett harmadik felvonásbéli jelenete, amikor fásultan, kimerülten, dermesztő nyugalommal közli szüleivel, hogy el akar menni Indokínába. Hangjából egy átvirrasztott, átkínlódott éjszaka minden szenvedése parázslik elő, egy kősziklának is megesik a szíve rajta. Sok, nagyon sokféle hangja van a darabban. Színes, érdekes, okos és szíve van. Óriási kiugrás.

A mai blogbejegyzést fejezzük be egy eddig még nem látott képpel. Ennél jobb minőséget a saját eszközeimmel nem tudtam produkálni, de szerintem így is érzékeltet valamit az előadás hangulatából :)

Gábor Miklós (Michel) a szerelmét,  Madeleine-t alakító Szörényi Évával



1 megjegyzés:

  1. Fogalmam sincs, hogy kerültek a szövegbe azok az apró betűk...

    VálaszTörlés