Előadás után

Az elmúlt alkalommal öltözőjébe követtük Gábor Miklóst egy Hamlet-előadás előtt. Ám mi történik előadás után? Gábor Miklós így válaszolt egy erre vonatkozó olvasói kérdésre 1962-ben, a Film Színház Muzsika 45. számában:

A Magyar Televízió 2010. decemberi, Gábor Miklósra visszaemlékező műsorában Götz Béla szcenikus, díszlettervező, aki a Hamlet idejében a Madách Színház fiatal ügyelője volt, és így tanúja a teljes próbafolyamatnak, illetve technikai levezénylője  mind a háromszáz Hamlet-előadásnak, mesélte el a következőket:
Az esték nem értek véget azzal, hogy a színészek meghajoltak a színpadon. Úgy becsülte, legalább száz alkalommal volt az a menetrend, hogy négyen autóba ültek, és – akkor még lehetett autóval közlekedni a Margitszigeten – több kört is tettek ott, mielőtt ki-ki hazatért volna. Vass Éva vezetett, mellette ült Gábor Miklós, hátul pedig Götz Béla, és az előadásban Oscrik rövid szerepét játszó Körmendi János. Általában "Körmendi Jancsi vitte a szót", akinek már akkor is nagy humora volt; Vass Éva "úszott a boldogságban", Gábor Miklós pedig csak ritkán szólalt meg, akkor sem ahhoz kapcsolódott, amiről éppen szó volt, hanem mindig visszatért az előadás valamely momentumához. Mint Götz Béla ecsetelte, Gábor Miklós számára sohasem volt két egyforma előadás – egyrészt, mert ő maga is más-és más szellemi és fizikai állapotban volt, de azért sem, mert mindig valamit újragondolt, és újra kezdett egy monológon vagy más részleten dolgozni.
Ez tökéletesen benne van Gábor Miklós könyveiben is – itt a blogon is több olyan jelenetet idéztem fel a Hamletből, amelyben a darab egy-egy mozzanatát új és gazdagabb szemmel látta és játszotta.
Itt van például nagyjelenete anyjával, és egy másik példa ugyanerre a törekvésére a temetőjelenet. Érdemes újra felidézni őket!