Edison mozi, Zalaegerszeg

Több szó esett mostanában Gábor Miklós kisgyerekkoráról, mozis édesapjának hatásáról abban, hogy színész lett.

Hol is van, vagy volt ez a zalaegerszegi mozi, ami olyan szinten volt az otthona, hogy – mint Vámos Miklósnak mesélte a Lehetetlen című televíziós műsorban – az erkélyén tanult meg járni?

Nos, az épület ma már nem létezik, 1945-ben leégett. Sajnos, egyetlen korabeli ábrázolás sem maradt fenn róla, csak a hűlt helyét tudom megmutatni :

Ezt a képet néhány hónapja készítettem, ekkora üres hely van most is a város szívében, a kicsi piros nyíllal megjelölt Arany Bárány szálló háta mögött. Itt, tulajdonképpen a Bárány hátsó udvarán állt egykor az izraelita imaterem; lehet, hogy a szálló hátsó fertályához közelebb, a szürke kerítés túloldalán – ezt nem tudom biztosan. A régi imateremben nyílt meg 1911 februárjában az Edisonról elnevezett mozi, vagy ahogy akkoriban hívták, "mozgó". Az imaterem azért szabadult fel, mert 1904-ben megépült a közelben a város új, monumentális zsinagógája.

Gábor Miklós szülőháza pedig a füves rész innenső oldalán áll, egészen közel, attól a helytől kicsit jobbra, ahonnét a fényképet készítettem. Majd arról is mutatok képet.

A mozi üzemeltetését Gábor Béla 1913 tavaszán vette át. Ez az információ Béres Katalin: Zalaegerszeg mozitörténete című tanulmányában olvasható (Pannon Tükör 2010. 6. szám), a mozi további sorsát is ebből fogom idézni.

Azért utána számolgattam: azt tudom, hogy Gábor Béla 1919-ben, fia születésekor 26 éves volt; ezek szerint 1911-ben 18 évesen vette át egy mozi üzemeltetését? Újra nézve Gábor Miklós interjúit, aki beszélt szintén mozis nagyapjáról, nem lehet, hogy ebben a korai időszakban még ő működött? Vagy együtt dolgozott apa és fia a fia neve alatt? Előkotortam a Zalamegye című, Zalaegerszegen szerkesztett hetilap 1913-as évfolyamát. Az újság május 18-i, 5. száma megírta, hogy új tulajdonosa van az Edison mozinak, sajnálkozik, hogy úgy, mint az első tulajdonos, a mostani sem helybeli, mert – ahogy a cikk fogalmaz –  az üzemeltetést egy "pesti vállalat" szerezte meg.
Átnéztem a teljes évet, de amikor a moziról esik szó az újságban, egyetlen egyszer sem írnak nevet, csak ennyit: "az új tulajdonos". Úgyhogy tovább kell folytatnom a korabeli megyeszékhelyi újságok tanulmányozását...

Egy biztos: fia születésekor, 1919-ben Gábor Béla vezette a filmszínházat, ami Béres Katalin kutatásai szerint jó jövedelemforrás volt: Gábor Béla 1922-ben bekerült a legtöbb adót fizető zalaegerszegi polgárok, a virilisek közé.

Közben azonban konfliktusa támadt a várossal, amely a világháború és a Tanácsköztársaság után bizony kevés anyagi forrással rendelkezett s ezért maga szerette volna üzemeltetni a mozit. Könnyen lehet, hogy ezért kezdett Gábor Béla másfelé, nevezetesen Székesfehérvár, és, mint a múltkor írtam, Nagykanizsa felé is tájékozódni. Végül Székesfehérvárra telepedett át családjával együtt, az Edison mozit azonban egészen 1944 nyaráig megtartotta, akkor is erőszakkal vették el tőle. Ami pedig közben, a 20-as, 30-as és 40-es években történt a mozi körül, mint cseppben a tenger tükrözi Magyarország történelmét. Úgyhogy a következőkben érdemes lesz azt a korszakot is áttekinteni – azért is, mert bizony hatással volt a Gábor család életére.

Ehhez a részhez illusztrációt keresve, korabeli némafilmek között tallózgatva akadtam a Hamlet (!) egy 1913-as megfilmesítésének részletére: a dán királyfi találkozik apja szellemével. Javaslom a hang elnémítását, mert valami egészen illúzióromboló zenét másoltak alá. A jelenet végén nagyon jót szórakoztam, mert fél évszázad múlva Gábor Miklós is hasonló mozdulattal vesz elő valahonnét a köpenye rejtekéből egy hasonlóan kicsi noteszt és nagyon hasonló mozdulattal jegyzi bele Claudius bűnös és egyszerre képmutató voltát: "hogy az ember úgy mosolyghat, s gaz lehet, s legalább a dán király bizonnyal az" :)

Amúgy pedig nagyon érdekes, hogy éppen fél évszázad telt el Gábor Miklós Hamletje óta is...