A mozitörténet kissé száraz anyagát, tényeit két folytatás között oldjuk fel Gábor Miklós egy lírai emlékezésével:
Még nem voltam tíz éves. Nyaranta gazdag ismerőseink néha levittek nyitott autójukon a Balatonhoz. Két felnőtt között ültem rendszerint. Úgy tettem, mintha aludnék, de csak álmodoztam, és közben, egy-egy észrevétlen pillanatban kinyitottam a szemem, az út menti tájakra pillantottam, hogy onnan kapjak helyszínt és újabb ihletet álmodozásaimhoz. Ilyenkor cowboy voltam, de úgy, nyolc évesen ültem paripámon, és lelovagoltam az útszéli, bokros kis lejtőn...lelovagoltam az útszéli lejtőn, a kis tavacska felé...a színhely változott, de ugyanaz a dolog ismétlődött, meg ismétlődött, a végtelenségig. Egy "történet" része volt minden, de mégsem az, csak "töredék". Ha megpróbáltam tovább bonyolítani az eseményeket, minden meghalt, elvesztette érdekességét, újra vissza kellett térnem az egy-két momentumból álló primitív egységhez...lelovagoltam az útszéli lejtőn...
(Tollal 2. kiadás, 261. oldal)
Mai illusztrációnk egy "mix", egy rövid egyveleg a kisfiú Gábor Miklós kedvenc mozihőséről, Tom Mix-ről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése