Hamlet - elkezdődnek a próbák, 1961

Miután tettünk egy kirándulást Gábor Miklós pályájának kései időszakába, térjünk vissza Hamlethez. Néhány hete több részben beszámoltam bemutatásának előzményeiről; utoljára arról, hogy a Magyar Rádió Shakespeare-ciklusának keretében Gábor Miklós főszereplésével 1960-ban rádiójáték készült belőle.

A Film Színház Muzsikában először 1961 nyarán lehetett olvasni, hogy a Madách Színház műsorra fogja tűzni a Hamletet. Illés Jenő készített Gábor Miklóssal egy nagyobb interjút Egy év múltán – Találkozás Gábor Miklóssal címmel, megjelent a 27. számban. Ebben nyilatkozta a művész, hogy a Hamletre készül és – érdekes módon, szinte ezzel egyidőben – egy amerikai bulvárdarabra. Ezt Libikóka címen mutatták be, Gábor Miklós még Ketten a hintán címen említi:

A Hamlet eljátszására készülök és egy modern amerikai darab, Gibson: "Ketten a hintán" bemutatójára. A Hamlet esetében szeretném megragadni a dráma leglényegesebb kérdéseit, például azt a hihetetlenül izgalmas pszichológiai állapotot, amit így lehet kifejezni: Hamlet attól kezdve, hogy a szellemmel találkozott, vár, várja a cselekvés pillanatát.

A két darab közül a Libikóka bemutatója történt korábban, 1960. október 20-án a kis Madáchban, és körülbelül éppen ebben az időben kezdődtek meg – nyilván a premier után – a Hamlet olvasópróbái. A Film Színház Muzsika 1961. 45. számában közölte a Libikóka kritikáját és ugyanebben a lapszámban tudósított a Hamlet első olvasópróbájáról: 

(Azért a szerkesztőségben tudniuk kellett volna, hogy Vass Éva két s-sel írja a nevét...)

Erre a tudósításra rímel Gábor Miklós: Tollal című könyvének egyik 1961-es bejegyzése. Hogy e könyv megjelent, egyúttal be is teljesítette e kis cikk azon óhajtását, hogy izgalmas lenne végigkövetni a szellemi utat, ami az első próbától a színészben munkál . Elsőként itt van Gábor Miklós olvasatában, hogy ő miként élte meg a próbafolyamat elkezdődését (2. kiadás, 166-167. oldal):

1961. október 30.

Első olvasópróba. Mostantól kezdve több mint két hónapig csaknem minden időmet ennek a darabnak a társaságában tölthetem, mától kezdve életem része lett, bármikor elővehetem, tanulhatom, eljátszogathatok vele, átengedhetem magam meglepetéseinek. Mert talán ez a legnagyobb öröm: az új meg új meglepetés! Azt hiszed, hogy már mindent tudsz – és akkor jön a temető-jelenet! Ki várná azt a brutális gúnyt, amivel Laertesnek támad? Hamlet tesz valamit, amit sose vártunk volna tőle, de ha már megtette, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy nem is tehetett volna mást. Csupa meglepetésen keresztül ugyanarról beszélni: ez is Shakespeare csodája.

Az első próba öröme olyan, mint amilyennel az ember randevúra megy, kívánva és félve odaveti magát az ismeretlennek: "Tégy velem, amit akarsz!" – kiáltunk fel.

Gyerekes örömet érzek. Olvasni sincs kedvem mást, csak Tamás úrfi-t.

S végül – hála a technikának – meg is tudjuk nézni a Temető-jelenetet. Technikailag azért hagy kívánnivalót a felvétel, előtte érdemes maximumra tekerni a hangerőt. De kész csoda, hogy egyáltalán megnézhetjük!