22 évesen bonviván [1.]

A frissen színiakadémiát végzett Gábor Miklós második szerepe a Madách Színházban nem is lehetett volna ellentétesebb bemutatkozásánál. Öt hónappal korábban mint parasztlegény debütált Móricz Zsigmond: Kismadár című színművének ősbemutatóján. Most pedig - 22 évesen - bonviván: gróf és huszárkapitány lett a Bécsi gyémántok című, másod- (vagy lehet, hogy harmad- vagy még többedik) -vonalbeli bécsi operettben. 

 

A szerzők: Curt von Lessen (író) és Alexander Steinbrecher (zeneszerző). A történet Mária Terézia idejében játszódik: a bécsi ékszerész szép lánya és Mária Terézia testőrségének délceg tisztje egymásba szeretnek. Némi bonyodalom után maga a császárnő boronálja őket össze, miközben Strasser papa feltalálja a mű-gyémántot, azaz a strassz-követ...

Az előadást Földessy Géza rendezte. A császárnőt Lázár Mária játszotta, a szerelmespárt Gábor Miklós és Csikós Rózsi. A Strasser-házaspár Mihályfi Béla és Somogyi Nusi volt. További fontos szereplők: Zala Karola, Góth Sándor, Déri Sári, Simon Marcsa, Baló Elemér.

Sajnos, csak két, meglehetősen gyarló képem van erről az előadásról. Ez a montázs még a próbák alatt készült, így sikerült kifényképeznem egy országos nagykönyvtárban... Akkoriban a színházi hetilap neve Film Színház Irodalom volt, a kép az 1941. évi 16. számból származik. De jó lenne, ha a Színházi Élet-hez hasonlóan ez is hozzáférhető lenne digitálisan...

Az előkerült kritikák megegyeznek abban, hogy a színház már nyilván a nyári szünetre készül s évadvégi könnyű szórakozásnak tűzte műsorra a gyengécske darabot. Azt is egyöntetűen állapították meg, hogy a rendezés, a szereplők viszont nagyon jók voltak. Egyedül Gábor Miklós megítélésében nem jutottak közös nevezőre. A Népszava azt írta, hogy sokszor kissé szertelen, a Pesti Hírlap szerint viszont kedves elfogódottsággal mozog a színpadon. 

Ma nézzük meg eredeti formájában ezt a két kritikát:

Népszava 1941. április 25.

Pesti Hírlap 1941. április 25.

A témát még folytatjuk, mert közben érdekes dolgokat olvastam! Akkor a másik fényképet is megmutatom :)

Zilia - Hamlet - Szindbád Győrben

A győri Magyar Ispitában március 18-án nyílt kiállítás Zilia - Hamlet - Szindbád címmel. Magángyűjteményük anyagából rendezte Gábor Júlia és férje, Szigethy Gábor.

A három szerepnév természetesen Ruttkai Éva, Gábor Miklós és Latinovits Zoltán személyét jelenti. 

Már belépni is gyönyörű a Magyar Ispita műemlék épületébe: az árkádos, toszkán oszlopos iker-udvarokat látva az ember szinte a reneszánszban érzi magát. Csak erről sajnos fényképet nem tudok prezentálni, mert nem engedik a fényképezést. Illetve, külön fotózási díj fizetése mellett lehet, de azt gondoltam, biztosan lesz kép a neten, amit meg tudok majd mutatni. Hát nincs, olyan sikeresen tiltják... Pedig az még nem is a múzeum belseje, nem esetleg védett, értékes kiállítási tárgy, hanem a város része...

Hála Gábor Júliának, bent a kiállításon tudtam fényképezni. Nem volt könnyű, mert gyakorlatilag minden előtt üveg vagy műanyag van, és hát én egyébként is egy amatőr vagyok. Azért születtek olyan képeim, amiken látszik a lényeg, még ha nem is a legjobb minőségben, ezekből próbálok válogatni. A többi pedig megmarad nekem dokumentációnak és emléknek.

El kell mondanom, hogy engem természetesen a kiállítás Gábor Miklóshoz kapcsolódó része érdekelt leginkább, de persze mindent megnéztem, méghozzá jó alaposan :)

Következzenek a képek:

Az első néhány képpel a kiállítás általános látványát és méreteit próbálom érzékeltetni:

 Menjünk kicsit közelebb:

A kiállítás hangsúlyos részét alkották a képzőművészeti alkotások, köztük a kolléga, Deák B. Ferenc festménye Hamletről ...

... és Gábor Miklós grafikái. Nemcsak ennyi, hanem jóval több:

 Jöjjön néhány apró részlet a vitrinekből:

Az a sok fénykép... Azért az én gyarló képeimen keresztül is csemegézhetünk kicsit közöttük:

 

Hamlet:

A kiállítás leglátványosabb része Ruttkai Éva öltözőjének felidézése volt eredeti bútoraival, kellékeivel és jelmezeivel:

Még néhány relikvia Ruttkai Éva tulajdonából:

Végül, aláírás helyett itt vagyok én, Hamlet és Ophelia eredeti jelmezeinek társaságában:

Libikóka, 1972

Az 1961-ben bemutatott Libikóka után egy évtizeddel a Madách Színház ismét műsorra tűzte az amerikai kétszemélyes darabot. Gábor Miklós oldalán ekkor Vass Éva játszotta Gittel Mosca szerepét (1961-ben Váradi Hédi).

Ahogy a Film Színház Muzsika kritikájából kiderül, Ádám Ottó új rendezésében a két művész játéka a darab további színeit is kibontotta. Amikor az ember ilyeneket olvas, még inkább sajnálja, hogy ezt az előadást sem rögzítette még egy rádiófelvétel sem...

Szokásom szerint a Gábor Miklósra vonatkozó mondatokat pirossal megjelöltem. De meg kellett volna jelölnöm a Vass Éváról írtakat is, aki pályafutása egyik legszínesebb alakítását nyújtotta. Néhány róla szóló mondatot viszont ide másolok nyomatékul:

Érett, elmélyült alakítása szinte sugárzóvá tette a színpadot. ... Hetykesége, eljátszott magabiztossága mögül apró jelzésekkel bukkantotta ki a társkeresés kétségbeesett morse-jeleit. Egy-egy félmozdulat, abbahagyott gesztus, lefagyó mosoly, valami végtelen tisztaság és bátorság, ez jellemezte Vass Éva Gittel Moscáját.

A Film Színház Muzsika e számának címlapján is ő volt:

Jelenet az előadásból

És itt a kritika:

Film Színház Muzsika 1972. 44. szám

Libikóka, 1961 - még egy kritika

Ma a Népszava hasábjairól idézem az előadás kritikáját. Rajk András írása az 1961. november 17-i számában jelent meg.

Előtte itt egy gyors áttekintés, mit olvashattunk eddig az előadásról:

A Film Színház Muzsika beszámolója a próbákról

és

Illés Jenő kritikája szintén a Film Színház Muzsikából.

Még egy remek kép a Film Színház Muzsikából, ez volt az 1961. 43. szám címlapján:

És akkor olvassuk Rajk András írását:

Libikóka, 1961 - kritika

Ma a boldog emlékezetű Film Színház Muzsika beszámolóját mutatom a Libikóka előadásáról.

A próbákról itt lehetett olvasni:

Illés Jenő kritikája a lap 1961. 43. számában jelent meg:

Libikóka, 1961 - próba

Színházakban szinte mindig rendkívül sikeres produkciók a kétszemélyes darabok. Többnyire ismert, népszerű színészek kedvéért szoktak ilyesmit elővenni, mintegy jutalomjátékként. Gábor Miklós a Madách Színházban már túl volt a műfaj egy sikerszériáján Tolnay Klárival, amikor 1957-ben Hartog: Családi ágy című bulvár-darabjában egy házaspár életének stációit játszhatták el az esküvőtől gyermekeik felnőtté válásáig.

1961-ben ismét egy bulvár-darabbal rukkolt elő a színház, ez volt Gibson amerikai szerző eredetileg Ketten a hintán (Two for the Seesaw) címmel írt színműve, amelynek ősbemutatóján Henry Fonda és Anne Bancroft játszották Jerry és Gittel szerepét. S ha már az eredetnél tartunk, 1962-ben Robert Wise filmet rendezett belőle Shirley MacLaine és Robert Mitchum közreműködésével.

A Madáchban Váradi Hédi volt Gábor Miklós partnere, rendezője pedig Ádám Ottó. A premiert október 20-án tartották.

Itt megszemlélhetjük, hogy Gábor Miklós pályájának milyen időszakában, milyen szerepek környezetében kapta ezt a feladatot - közvetlenül az Elveszett paradicsom Sebők Zoltánja után.  Következő szerepe pedig Hamlet lesz...

Első alkalommal a boldog emlékezetű Film Színház Muzsika segítségével látogassunk el egy próbára. A képes beszámoló az 1961. évi 41. számban jelent meg:

Kard és kocka 2.

Mai posztom rövidebb lesz. Legutóbb jól körbejártuk a Kard és kocka című, 1959-ben kalandfilm készítésének szándékával forgatott filmet. Inkább a hiányosságokról esett szó, de vannak a filmnek értékei is, amiket elsősorban a kiváló színészek képviselnek. A film szinte pazarló ezen a téren, amire a legjobb példa Törőcsik Mari szerepeltetése. Ő ekkorra már túl van olyan hatalmas sikereken, mint - természetesen - a Körhinta, de elkészült már az Édes Anna és a Vasvirág is, amikor ebben a filmben egy egészen jelentéktelen szerepre szerződtették: szinte csak statiszta volt Ruttkai Éva mellett... Ez enyhén szólva pazarlás volt, de mutatja a filmkészítői szándékot, hogy tényleg minden eszközt be akartak vetni a siker érdekében.

Olvassuk tovább Sas György kritikáját a Film Színház Muzsika 1959. 20. számából:

A főszereplők igyekeznek korhűen és mulattatóan játszani, s ez leginkább Balázs Samunak sikerül. Az ő arca a legjellegzetesebb, a legszínesebb s vibrálóbb; Schwartzenau figuráját annyi önmalíciával, tartalmas humorral telíti meg, hogy az ő finomkodó, széptevő, pökhendi és póruljárt, és sok egyéb fintorú, hanghordozású játéka marad legtovább emlékezetünkben. Jó kuruc tempóval, vígsággal, ravaszdisággal lendül Árvay kapitány szerepébe Gábor Miklós is, de e lendületnek nincs miben robbannia. Szabó Ernő ijedt Pöschl írnoka, Ruttkai Éva bájos, honszerető Josefa leányasszonya, Rajz János oktondi labanc őrmestere, Törőcsik Mari hamvas Pólikája, Bánhidi László angol lord imitációja rak fel egy-egy kellemesebb színfoltot a vászonra. Simon Pali szerepének korlátairól már szóltunk, kára elsősorban Zenthe Ferencre hárul, aki vajmi keveset tud kicsiholni a maga meg a közönség javára ebből a halovány kalandhősből.

Forgács Ottó eleinte egy-egy szép hangulatos természeti képpel lep meg, később az éjszakában forgatott jelenetei már élettelenebbek. Petrovics Emil filmzeneszerzői bemutatkozása sikert hozott, mindvégig jól igazodik a jelenetek hangulatához és hozzájuk is tesz sokat.

Egyfajta tetszéssel ebben a félig bevégzett formájában is találkozni fog a film, mert némely műfaji sablon egyszerű és kényelmes alkalmazása mindig eléri a maga bevált hatását. Szórakoztatni, derűt kjelteni ezen a mérsékelt szinten is lehet, ám ez semmiképpen sem lehet filmművészetünk törekvése.

Árvay kapitány és társa arisztokrata álruhában a fogadóssal

Végül itt van Rajk András summázata a Népszava 1959. május 16-i számából:

A film fényképezése, Forgács Ottó munkája jó. Petrovics Emil kísérőzenéje hasonlóképpen nagyon tetszett. Jók a színészek is. A kalandfilm azonban már jellegében nem kíván olyan színészi elmélyülést, hogy Balázs Samu, Szabó Ernő, Pécsi Sándor, Ruttkai Éva, Gábor Miklós, Bánhidi László, Zenthe Ferenc és a többiek művészetét szükséges volna ezúttal elemezni. Az adottságokban oly gazdag Törőcsik Marit ellenben igencsak felesleges volt egy teljesen üres figurában szerepeltetni. Helyesebb lett volna tán a javasolt eszközök valamelyikével emelni új kalandfilmünknek egyébként újdonság létére így is elismerést érdemlő színvonalát.