Az 1961-ben bemutatott Libikóka után egy évtizeddel a Madách Színház ismét műsorra tűzte az amerikai kétszemélyes darabot. Gábor Miklós oldalán ekkor Vass Éva játszotta Gittel Mosca szerepét (1961-ben Váradi Hédi).
Ahogy a Film Színház Muzsika kritikájából kiderül, Ádám Ottó új rendezésében a két művész játéka a darab további színeit is kibontotta. Amikor az ember ilyeneket olvas, még inkább sajnálja, hogy ezt az előadást sem rögzítette még egy rádiófelvétel sem...
Szokásom szerint a Gábor Miklósra vonatkozó mondatokat pirossal megjelöltem. De meg kellett volna jelölnöm a Vass Éváról írtakat is, aki pályafutása egyik legszínesebb alakítását nyújtotta. Néhány róla szóló mondatot viszont ide másolok nyomatékul:
Érett, elmélyült alakítása szinte sugárzóvá tette a színpadot. ... Hetykesége, eljátszott magabiztossága mögül apró jelzésekkel bukkantotta ki a társkeresés kétségbeesett morse-jeleit. Egy-egy félmozdulat, abbahagyott gesztus, lefagyó mosoly, valami végtelen tisztaság és bátorság, ez jellemezte Vass Éva Gittel Moscáját.
A Film Színház Muzsika e számának címlapján is ő volt:
 |
| Jelenet az előadásból |
És itt a kritika:
 |
| Film Színház Muzsika 1972. 44. szám |
A kritika már akkor megegyzi, hogy miért nem jut gyakrabban hozzá méltó mérvű szerephez. Mindig újra felfedezték. Röhej. És persze szomorú.
VálaszTörlésSzerencsére a közönség mindig nagyon szerette...
Törlés