1957 végén mutatta be a Madách Kamara Színház Jan de Hartog: Családi ágy című kétszereplős vígjátékát Tolnay Klárival és Gábor Miklóssal, Ádám Ottó rendezésében.
A darab máig sikerrel szerepel magyar színpadokon, így tartalomismertetését egy mostani, Komédium Színház-beli előadás beharangozójából koppintottam:
Egy ágy, egy házasság, és a házasságnak hat élethelyzete. A két embert a valódi szerelem hozta össze és tartja egymás mellett. De ennek a szerelemnek is próbatételeket kell kiállnia. A kacagtató, megható jelenetek végigvisznek bennünket közel húsz év történésein, melyekben csak egy állandó, változatlan elem van: a nagy családi ágy a mama által hímzett párnával. Nászéjszaka és szülés, féltékenység és önvád, hűség és hűtlenség követik egymást a kapcsolatban, hogy aztán a végén mindig ott legyen kéznél a régi bútordarab, az igazi megoldás. És mindez a múlt század fordulóján, a békésnek induló 1900-as évek elején...
A Film Színház Muzsika 1957. évi 30. számából, Hámori Ottó kritikájából idézek, de előtte még egy kép az előadásból:
... két kitűnő művész komédiázza végig ezt az estét, az utolérhetetlenül kedves Tolnay Klári és Gábor Miklós, akinek tehetségéből még arra is futja, hogy szatírát játsszon ott, ahol az író elfelejtett szatírát írni.
Különös dolog ez. Milyen gyakran kénytelen a kritika valamilyen színészi teljesítményt az író, s a darab ellenében dicsérni. Ennek tán az az oka, hogy a színész a színpadi mű első kritikusa, aki már a próbákon tulajdonképpen revízió alá veszi a darabot, s ha eszközeiből telik, gazdagítja, emberi tartalommal telíti. E kétszemélyes, de voltaképpen szereplő nélküli darab szereplőinek eszközeiből – nem meglepetés – telik erre a megoldhatatlannak látszó feladatra. Tolnay Klárinak számtalan olyan jelenete van, amikor egyetlen pillanat alatt érzéssé változtatja azt, ami csak érzelgős, bölcsességgé, ami csak bölcselkedő. Gábor Miklós pedig egy-egy erőtlen és bohócos szituációt, a kispolgárról szóló karikatúra igényesebb szintjére tud emelni. A rendező (Ádám Ottó) segítségükre van ebben, elsősorban – már közismert – ízlésével és tapintatos beavatkozásaival. Hogy mégis "fecseg a felszín, hallgat a mély" – ezen ő már igazán nem segíthetett.
Egyébként tudom Hartogról, hogy jó színész, fantáziadús író, derék, tisztességes ember a közszereplésben is és láttam egy filmjét (Isten után az első), amely valami egészen más művészi alkatról tanúskodott, mint amilyennel itt szembetalálkoztunk. De hát mindez nem tartozik ide. Ne is nehezteljenek e kitérőért, amelynek célja nem egyéb, mint megmondani: megint valaki, akit nem a legcélszerűbben mutattak be a magyar közönségnek.
Ámbár a vitathatatlan közönségsiker, úgy tetszik, mást bizonyít.
Akkor meg ... mulassanak jól! Lesz még színmű, amelyet egyetértően fogunk megítélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése