Végre vígjáték!

Alig egy hét múlva 50. évfordulója lesz ennek a premiernek, ma pedig a szerzőjére emlékezhetünk, születésének 114. évfordulóján.

Gábor Miklós életébe, annyi nagy tragikus szerep után, 1965 tavaszán beköszöntött végre egy vígjáték. Méghozzá egy remek vígjáték!

I. Sancho a kényelmetlen díszruhában

Szerb Antal: Ex című darabjáról van szó, amit Pártos Géza rendező ásott elő a feledés homályából és remek szereposztással bűbájos előadást varázsolt belőle a Madách Kamaraszínház színpadán.

Az író kései alkotása először kisregény formájában látott napvilágot 1942-ben. Akkor főhősét VII. Olivérnek hívták és ez is volt a mű címe. Ebből született meg hamarosan a vígjáték. Abban már I. Sancho az uralkodó neve, és a képzelt királyság, Alturia mellett a másik helyszín nem Velence, hanem Monte Carlo. De a lényeg nem változott:

Egy képzeletbeli ország fiatal uralkodója megunja a kényelmetlen marsall-egyenruhát és a sok protokollt, szabadságra vágyik. Puccsot szervez saját megbuktatására és hű szárnysegédjével álnéven Monte Carlóba utazik, ahol elvegyül a profi szélhámosok világában. A profik között is a legprofibb, a szélhámosok uralkodója, Saint-Germain gróf környezetéhez csapódik. Ekkor kiderül, hogy "Oszkár" mennyire hasonlít a megpuccsolt királyra. A gróf ezt kihasználva, országnyi méretű és jövedelmű szélhámosságra készül. Míg "Oszkárt" egy uralkodó eljátszására készíti fel, az exkirály tényleg rájön, hogy mit is jelent királynak lenni... A sztorit természetesen szerelem is fűszerezi egy szomszédos ország csinos hercegnője, Ortrud és a szélhámoslány, Marcelle  révén. A végén még van egy duplacsavar...

A Film Színház Muzsika 1965. évi 15. száma a próbákról számolt be, ma ezt mutatom meg (rákattintva kinagyíthatók!):

Legközelebb, a premier 50. évfordulóján, május 7-én kritikákkal és további képekkel érkezem :)