2015. április 26., vasárnap

Az első Shaw-szerep, 1945

George Bernard Shaw színpadi alakjai végigvonulnak Gábor Miklós teljes színészi pályáján, melynek kiemelkedő pillanatai talán Dudgeon Richárd és Tanner John voltak. Később rendezett is Shaw-darabokat. Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy szenzációsan értette és érezte a Shaw-i színpadot és stílust, ehhez bizonyára hozzájárult az angol nyelv és kultúra iránti vonzódása is.

Ma lássuk első találkozását a szerzővel, ami 1945 őszén történt a Nemzeti Színházban. Ekkor osztották rá a Dauphin szerepét a Major Tamás által rendezett Szent Johannában.

Színház 1945. 17.


Ez nem "igazi" premier volt a számára, mert eredetileg Várkonyi Zoltáné volt a szerep, így pontosan nem tudom, mikor lépett színpadra benne először. De egészen biztosan a Rettenetes szülők-beli nagy kiugrása után, annak a sikernek a hatására kapta ezt a főszerepet, mert korábban csak "2. diák" lehetett egy szovjet-orosz színműben... 
Az eredeti  szereposztás premierje 1945. október 19-én volt, az első pót-kritika pedig, amely már Gábor Miklós alakításával is foglalkozott, december legelején látott napvilágot. Tehát az ő saját premierje körülbelül november vége felé lehetett.

Az előadás további főszereplői az eredeti premier színlapja alapján:

szinhaziadattar.hu




Johanna: Gobbi Hilda
Cauchon: Major Tamás
Dunois: Básti Lajos
Warwick: Beregi Oszkár
Baudricourt: Rajczy Lajos
Inkvizítor: Baló Elemér






Sz. J. szignóval jelent meg a Színház című képes hetilap 1945. évi 17. számában a Pótkritika a Szent Johannáról című írás, ebből idézem a Gábor Miklósra vonatkozó mondatokat:

Csak a legnagyobb elismerés hangján beszélhetünk erről az alakításról. Az, hogy egy fiatal színészben ennyi önuralom van és ilyen nobilis önmegtagadással áll ellen a szerep kínálkozó bohóckodási lehetőségeinek, biztosítéka annak, hogy ez a rendkívül tehetséges színész talán nem romlik el és kibírja a korán jelentkezett siker veszedelmét. Szerepét úgy játszotta el, ahogy kell. Az volt, amit róla a darabban mondanak, a "kedves kis dauphin", a "rakoncátlan gyermek". De minden ütődöttsége, degeneráltsága mellett sem feledkezett meg arról, hogy mégis csak "Szent Lajos király ivadéka", azonkívül pedig egy nagy angol író legszebb darabjának egyik főszereplője. A darab és az író kedvéért inkább lemondott a közönség nevettetésének olcsóbb eszközeiről. Mindez arra vall, hogy Gábor Miklósból igen jó színész lesz. De vigyázzon magára! Ne hagyja, hogy elrontsák. Ne térjen le a fejlődés útjáról. Ehhez többek között az is kell, hogy az elkövetkező harminc év alatt soha senkinek ne higgye el, hogy jó színész. Soha senkinek. Még e sorok írójának se.
 
Ugye milyen érdekes ezt mindazok fényében olvasni, amiket mi már tudunk Gábor Miklósról...

Befejezésül még egy kép az előadásból. Ilyen volt a Dauphin (a francia trónörökös) udvara - és akkor más érdemes megemlíteni, hogy az előadás díszleteit Varga Mátyás, jelmezeit Nagyajtay Teréz tervezte:

szinhaziadattar.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése