Mint a számozásból látszik, egyszer régen már foglalkoztam ezzel a témával, ITT újra el lehet olvasni. Az alkalom bécsi utazásom volt, amikor a Staatsoperban láthattam Placido Domingót egy nagy Verdi-szerepében (életemben először színpadon, mert koncerten már hallhattam őt).
Az utazás miatt már akkor sem igen tudtam másra koncentrálni, még Gábor Miklósra is nehezen :) ezért 2012 novemberében a fenti című témát írtam meg.
Akkor Felvidéki Judit, Gábor Miklós és Vass Éva jó barátja és munkatársa a blogbejegyzésemhez írt egy kiegészítést, amit ide másolok:
Gábor Miklósnak voltak operalemezei. Szívesen hallgatta kiváló énekesek előadásában a nagyszerű áriákat, annál is inkább, mert felesége, szerelme: Vass Éva maga is szenvedélyesen szerette, és gyűjtötte az opera áriákat, s a mai napig is szívesen hallgatja azokat. Minden operafilmet megnéztek együtt, amit csak meg tudtak szerezni videokazettán és a televízióban is. Az Operába nem volt bérletük, az igaz, de a színházi embereknek egy-egy szabad este az OTTHONT jelenti, a meghitt magánéletet, a családot, a barátokat, s ez érthető.
Arra kifejezetten emlékszem, hogy a Traviata filmes változatát együtt láttuk hármasban, és egy kávészünet után azonnal megnéztük újra, olyan nagy hatással volt ránk. És valóban, szenzációs volt a film. Gyönyörű!
Nos, ez a film a Franco Zeffirelli által rendezett csodálatos TRAVIATA volt. Benne Teresa Stratas Violettát, a fiatal Domingo Alfredót játszotta-énekelte.
 |
| Domingo mint korunk Nabuccója az örökérvényű történetben |
Most újra Bécsbe mehetek Placido Domingót nézni, ez alkalommal a NABUCCO címszerepében láthatom. Így nagyon hasonló a lelkiállapotom, mint akkor :) Ezért, hogy ne hagyjam ki a szokásos heti blogot, most megmutatom ezt a Traviata-filmet, hátha van, aki nem látta; vagy lesz, aki szívesen újranézi - mint ahogy Gábor Miklós és Vass Éva is tette, hiszen egy kávé után "zsinórban" megnézték újra az elejétől :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése