Július végén egy kis országjárásra indultam Nógrádba, közelebbről Balassagyarmatra és környékére. Zenei emlékhelyeim mellett nem titkolt célom volt, hogy Gábor Miklós nagyapjáról is megtudjak valamit. Néhány információmorzsa előkerült ugyan, de nem túl sok, pedig még a salgótarjáni megyei levéltárba is ellátogattam. Azt a keveset, amit megtudtam, később majd elmesélem.
Balassagyarmathoz egészen közel esik Mohora, ahova Tolnay Klári miatt már nagyon vágyódtam és sikerült is egy forró délelőttöt ott eltölteni.
Legutóbb már írtam arról, milyen véletlen egybeesést találtam a kislány Tolnay Klári és Gábor Miklós nagyapja tekintetében. Ez inkább csak érdekesség, különösebb jelentősége nincs. Fontos viszont mindkét művész pályáján az az 1974 előtti húsz év, amikor a Madách Színház tagjai voltak és közös munkák, nagy előadások kapcsolták össze őket. Azon kívül, hogy "saját jogán" is rendkívül szeretem Tolnay Klárit, bíztam benne, hogy a mohorai Tolnay Klári Emlékházban kettejük színházi partnerségéről is több mindent fogok találni.
Nos, egyedül e tekintetben egy kicsit csalódás volt a kiállítás. De, hangsúlyozom, csak ezen a téren, mert egyébként az Emlékház egy egészen csodálatos atmoszférájú hely, ahol elmondhatatlan gazdagságban láthatók Tolnay Klári életének, pályájának dokumentumai, relikviái és az is érződik, hogy gazdái milyen szeretettel és elkötelezettséggel gondozzák.
Érdemes rákattintani honlapjukra, ahol a sok szép fénykép mellett részletes információkat kaphatunk az Emlékház történetéről, a kiállításról és a kapcsolódó rendezvényekről. Csak annyit összefoglalásként, hogy a szép, tornácos kúria egészen közel esik ahhoz az udvarházhoz, ahol Tolnay Klári – még Rózsi keresztnéven – gyerekeskedett. S bár a honlapon sok szép fénykép is látható, szeretném ajánlani a saját felvételeimet is, amelyek ITT MEGTEKINTHETŐK. Köztük ott van a már említett, most éppen felújítás alatt álló épület, a kislány Tolnay Klári egykori otthona.
Rátérve Tolnay Klári és Gábor Miklós színházi együttműködésére, az tudtommal a Rómeó és Júliával kezdődött 1954-ben. Aztán következtek: A királyasszony lovagja (Hugo, 1956), Családi ágy (Hartog, 1957), Nyaralók (Gorkij, 1958), Figaro házassága (Beaumarchais, 1958), Az ördög cimborája (Shaw, 1958), Donna Diana (Moreto, 1959), Az utolsó állomás (Remarque, 1962), Danton halála (Büchner, 1963), Hamlet (Tolnay Klári 1964-től játszotta Gertrudot az 1962-ben bemutatott előadásban), Magyar Elektra (Bornemissza Péter, 1966), Nem félünk a farkastól (Albee, 1967), Kegyenc (Illyés Gyula, 1968), III. Richárd (Shakespeare, 1969), Hermelin (Szomory Dezső, 1969), Sakkmatt (Scribe, 1970), végül a Sirály (Csehov, 1972).
Érdekes, hogy bár különösen a Hamlet, de a III. Richárd is nagy jelentőséggel bírt Gábor Miklós pályáján, az e darabokban játszott szerepeit Tolnay Klári nem a kedvencei között tartotta számon...
Én gimnazistaként a Sakkmatt-ban láthattam együtt őket élőben, ami az Egy pohár víz című habkönnyű Scribe-vígjáték zenés változata volt. Mindketten egészen zseniálisan komédiáztak, énekeltek és táncoltak benne, gondolom, felüdülés lehetett számukra annyi tragédia és dráma után.
Miután Gábor Miklós Kecskemétre távozott és többet nem is tért vissza a Madách Színházba, Tolnay Klári nagy partnere Mensáros László lett. Ezt a partnerséget sokkal jobban dokumentálta az Emlékház kiállítása, mint a megelőző időket. Nem láttam például semmit a Nem félünk a farkastól előadásáról, ami pedig azt hiszem, Tolnay és Gábor közös munkái egyik nagy csúcspontja volt. Azért felfedeztem néhány fényképet, közülük megmutatok néhányat – előrebocsátva, hogy ezek az én gyarló felvételeim, és azért lettek ilyenek, mert az eredeti képek legtöbbjét elég magasra akasztották és bizony bezavart az előttük levő üveglap is. De így is érdekes lehet megnézni őket.
Ez itt a Családi ágy plakátja:
Következzen egy jelenetkép a Hermelinből:
A Sakkmatt nagy párosaként:
Végül itt van kedvenc képem, amely A királyasszony lovagja című nagyromantikus drámában örökítette meg őket 1959-ben. Tolnay Klári kommentárja a kép alatt: "... azóta sem volt Gábor Miklóshoz hasonló lovagom – sajnos..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése