Egy régi mozi után nyomoztam

Még június utolsó napján mutattam egy sokemeletes lakóház árnyékában megbújó kisebb épületet, amely valaha fontos szerepet töltött be Gábor Miklós életében és feltettem a kérdést, ismeri-e valaki, hol található és mi volt valaha. Választ nem kaptam, remélem, hogy nem érdektelenségből, hanem mert így, kapaszkodók nélkül tényleg nehéz a felismerés, hacsak valaki nem éppen odavalósi.

Most felfedem a "titkot". A város Székesfehérvár, az épület mai címe pedig: Dr. Koch László utca 4. Földszintjének elülső részében villamossági bolt, mögötte, mint már írtam, egy kínai étterem található.

Az utca a Fő utcából nyílik, közvetlenül az előtt, hogy a városközpont felől sétálva odaérnénk a Vörösmarty Színház épületéhez. Így, ha a színházzal szemben állunk, akkor a bal oldali mellékutca második háza a keresett épület.

Két és fél napi levéltári, könyvtári kutatás, séták, nézelődés és beszélgetések után, szinte végszóra, ottani tartózkodásom utolsó délutánjára derült ki, hogy ezt az épületet keresem, ez volt a régi URÁNIA mozi, Gábor Miklós apjának egyik – kisebb – mozija a kettő közül.

Körülbelül egy évvel korábban egyszer már röviden ellátogattam Székesfehérvárra. Akkor sikerült lefényképeznem az egykori Ybl Miklós reálgimnázium épületét, ahova nyolc évig járt Gábor Miklós. Már akkor is kerestem a papa mozijait, sőt, próbáltam megtalálni a család akkori lakhelyét is. Ez utóbbiról az idén kiderült, hogy nagyon jó helyen sétálgattam, de erről majd később.

Vissza az Uránia mozihoz:

Szekérderéknyi hivatalos iratot néztem át a székesfehérvári városi levéltárban és több helyen ugyanazt az információt találtam: az Uránia mozi a Várkörúton található, ennél pontosabban nem definiálták. Ez részben megegyezett azzal, amit korábban, még itthon egy 1930-as években kiadott fehérvári  útikönyvben olvastam, miszerint az Uránia a Várkörúton van, a színház szomszédságában. De amikor megnéztem a várostérképet, azt tapasztaltam, hogy ez a két információ sehogyan sem lehet egyszerre igaz, mert a Várkörút, bár egyik vége nincs messze onnét, mégsem fut ki addig. Akkor azt gondoltam, hogy ez a könyv talán keveri az Árpád mozival, mert az valóban a Várkörút és a Kossuth Lajos utca között volt valaha, mint a ma is létező Árpád fürdő része. A történetbe aztán belekeveredett két másik volt moziépület is, ráadásul azok közül az egyik szintén a Várkörúton van. Egy székesfehérvári újságíró pedig azt állította a Pannon Tükör folyóiratban egy Gábor Miklóssal készült interjú egyik  lábjegyzetében, hogy az Uránia mozi azonos a régi Petőfi mozival, amiben ma "music pub" van, s amely annak a háznak a helyére épült, amelyben vándorszínész korában megszállt Petőfi Sándor...
Egyszóval teljes volt a káosz és a tanácstalanság.

Utolsó fehérvári reggelemen éppen a Várkörúton sétálgattam és a régi Köztársaság mozi lepusztult épületét fényképeztem, hátha ez volt az Uránia! – felkiáltással, amikor a vele szemben lévő buszmegállóban egy szimpatikus idősebb úriembert pillantottam meg. Megszólítottam, hogy tudja-e esetleg, nem ez az épület volt-e valaha az Uránia mozi. Nem, azt mondja, itt csak a háború után lett mozi, de ő tudja, hogy hol volt az Uránia – és elmagyarázta azt a helyet a színház oldal-utcájában, még azt is mondta, hogy nem téveszthetem el, mert villamossági bolt van benne.

Persze, rögtön rohantam oda. Bementem az üzletbe, hát nagyon fiatal eladó-hölgyeket láttam ott; gondoltam, ők aztán biztosan még csak nem is hallottak a régi Urániáról. De azért megkérdeztem őket és egybehangzóan állították, hogy igen, több idős vásárlójuk is mesélte, hogy valaha itt volt az Uránia mozi. Egy órával később a levéltárban éppen ott ült egy tősgyökeres fehérvári – szintén idősebb – úr, aki meghallotta, miről beszélgetek a levéltáros hölggyel. Odajött és ő is pontosan ugyanazt mondta, mint az előző úriember. Ugyan ő már nem látott ott filmet, mert addigra megszűnt a mozi, de, mondja, nagyon jól emlékszik rá gyerekkorából, hogy az Uránia felirat még sokáig látható volt a házon. Azt is elmondta, hogy ugyan az épületet eléggé átalakították – ez sejthető is a fényképről – ám szerinte a külseje, legalább is a tömege és az arányai a régiek, úgyhogy valószínűleg a főfalak megmaradtak.

Volt tehát két, egymástól függetlenül azonos módon emlékezőm, de valamiféle hiteles bizonyítékra mégiscsak szükségem lett volna. Miután a levéltárban majdnem elvesztem a tengernyi hivatalos papírban, továbbra is csak az jött elő, hogy az Uránia a Várkörúton van; sőt, egy, a 30-as évek végéről származó iratban külön leszögezték, hogy mindig ott működött (mert arra is gondoltam, hátha közben elköltözött és keveredik a két cím), sóhajtva feladtam és visszamentem a megyei könyvtár olvasótermébe. Oda is már két napja jártam és tudták, hogy mit kutatok. A szolgálatban lévő fiatalember azzal fogadott, hogy azóta is gondolkodott a dolgon és sikerült előkotornia egy 1930-as évekbeli várostérképet. Azt megnézve megvilágosodott a rejtély és meglett a bizonyíték. Nagyon hálás is vagyok neki, innét is köszönöm!

Szóval: mégiscsak igaz egyszerre mindkét állítás: az Uránia a színház mellett is volt és a Várkörúton is, mert akkoriban a Várkörút hosszabb volt, magába foglalta a mostani Koch László utcát is. Később vettem csak észre, újra elsétálva arra, hogy a Koch László utca legelején ez ki is van írva egy szép márványtáblára, mint a belvárosban minden utca elején, hogy egyes időszakokban hogy hívták őket...

Sőt, azon a régi térképen éppen ezt a városrészt külön ki is nagyították és odaírták a megfelelő helyre, hogy "Urania mszh." (mozgószínház). Úgyhogy a bizonyíték tökéletes.

Be is karikáztam:

Az Urániától jobbra, az akkori "Vár körút", azaz a mostani Koch László utca túloldalán az a csak részben ábrázolt épület a színház. A Nádor utca a mai Fő utca. Ha még tüzetesebben megnézzük a térképet, a mozitól balra, kicsit lejjebb, a Nagy Sándor utcában (ma Ady utca) látszik az "Áll. főreál isk." épülete – oda járt Gábor Miklós gimnáziumba.

Gábor Miklós úgy emlékezett, hogy öt éves volt, amikor elköltöztek szülővárosából, Zalaegerszegről Székesfehérvárra, ami 1924/25 körül történhetett. Székesfehérváron Gábor Béla két mozit igazgatott mintegy másfél évtizeden keresztül: az Árpád és az Uránia mozit. Közülük az Árpád volt az előkelőbb, az Uránia a topisabb. Koszos kis mozi volt – mondta róla évtizedek múlva Gábor Miklós, de emlékei szerint ott mutatta be apja az első hangosfilmet a városban, a híres Éneklő bolondot (The singing fool).

Ez a koszos kis mozi azonban fontos szerepet töltött be életében: nagyrészt itt (persze azért az Árpád moziban is) folytatódtak egerszegi kisgyerekkorának filmélményei. Valószínűleg ide járt többet, azon egyszerű oknál fogva, hogy, mint a térképen is látszik, az Uránia egészen közel volt a főreáliskolához (sőt, egykori lakásukhoz is, de erről majd később), és gyanítom, hogy diáktársait is inkább ide hozta el az apja által biztosított potyajegyekkel. Persze, sokszor anélkül is beengedte őket a személyzet. Említette is, hogy mennyi barátot szerzett ezen a módon :)

Még folytatom a székesfehérvári témát, de a mostani bejegyzést zárjuk le egy részlettel az említett, 1928-ban vetített első hangosfilm részletével. Gábor Miklós ekkor kilenc éves volt és nagy hatást gyakorolt rá, írta is valamelyik könyvében...