A nagypapa és az indián nyíl :)

Fejezzük be akkor – legalább is egyelőre – az apai nagyapa, Goldberger Rezső történetét azzal, amit Gábor Miklós Vámos Miklós: Lehetetlen című műsorában osztott meg a közönséggel. Ebből kiderül, hogy a nagypapa egészen ifjan Amerikában is élt és onnét (szerintem valamikor az 1880-as évek vége felé) hazatérve lett itthon fényképész és mozis. Fia, Béla 1893 körül született és úgy tudom, volt még egy Erzsébet nevű lánya is.

Megpróbáltam szó szerint leírni a kis történetet, egy családi legenda és a valóság szembesülését, ahogyan Gábor Miklós elmesélte:

A nagyapám egy kalandor volt. Egészen fiatalon kiment Amerikába és ott katona volt. Élete végéig kapott havonta 1 dollár nyugdíjat. Ezt kapta és még mondta is, hogy miért: mert indiánokkal harcolt – ez úgy időben stimmelt –, egy mérgezett nyíllal meglőtték, és ez volt a sebesült nyugdíja. Aztán ő visszajött Magyarországra, itt is kalandor lett, mert először fényképész volt, utána mozis lett. Na most, az akkor olyan kalandor foglalkozás volt mozisnak lenni. Amikor meghalt szegény nagyapám, akkor az iratait áttanulmányoztuk és annyit tudtam angolul, hogy kiböngésztem, hogy volt ezzel az indián nyíllal. Akkor kiderült, hogy nagyapám katonazenekarban dolgozott, ő volt a dobos, és az az öszvér rúgta meg, amelyik a dobot húzta és attól sérvet kapott. Ezért nyugdíjazták őt, ez volt az indián nyíl...