"Író a toronyban"

Hallgassuk meg Pálfy Tibor monológ-szerűségét Szomory Dezső: Hermelin című darabjából. Domján Edittel, Gábor Miklóssal és Tolnay Klárival a főszerepekben 1969-ben frenetikus sikerrel mutatta be a Madách Színház. Akkoriban a rádió is közvetítette, meg is hallgattam, de erős a gyanúm, hogy mára ez a felvétel sincsen meg, mert azóta sem találkoztam vele a műsorban. Pedig micsoda érték lenne! Igaz, egy részletét néha hallani, a címszereplőnek azt az áthallásos monológját Domján Edit előadásában, ami arról szól, hogy hiába a siker, ha lemegy a függöny, a színész egyedül marad, s "ez nem tölt be egy lelket..."

Ha régebben hivatalos ügyben Budapesten jártam, az többnyire azt jelentette, hogy vásárlással egybekötött látogatást tettem a Rózsavölgyi zeneműboltban, könyvtárunk zenei részlegének állományát gyarapítandó. Arrafelé tartva többnyire útba esett a belváros legközepében az a bérház, amelynek legtetején valaha Szomory Dezső élt, és ahol ez a nagyrészt önéletrajzi ihletésű darabja is játszódik. Egy pillanatra mindig meg szoktam ott állni, megszemlélni az emléktáblát, bekukkantani a lépcsőházba és gondolni egyszerre Szomoryra és Gábor Miklósra is.

Akit bővebben érdekel, nagyon ajánlom elolvasásra Kellér Andor: Író a toronyban című könyvét Szomoryról, nagyon-nagyon érdekes! 

Íme, itt van a ház, amennyire egyáltalán be tudtam fogni – éppen a teteje nem igazán látszik –, és itt az emléktábla; nézzük meg most is, mielőtt meghallgatjuk az itt játszódó, s itt írt darab részletét:

Budapest, V. Sütő utca 20.

Most pedig következzen a kis klip, Gábor Miklós egy sokadik zseniális arca, hangja Pálfy Tibor szerepében. Azt hiszem, erről a nem egészen két percről egész tanulmányt lehetne írni: