Már az elmúlt alkalomra ígértem, hogy a Hermelin többi szereplőjéről is megemlékezem Demeter Imre színikritikája segítségével, amely a Film Színház Muzsika 1969. évi 43. számában jelent meg.
Íme:
Tolnay Klári e játékstílus fejedelemasszonya; az ő apró játékai, finom mosolyai, leheletnyi és mindent kifejező semmiségei nem utánozhatók. Lukács Toncsit, a nagy színésznőt játssza fölényes kikacsingatásokkal, remek megfigyelésekkel, elbájoló kedvességgel, az íróilag is ragyogó figurához hozzátéve a maga egyedülvaló egyéniségét.
[Közös fényképe Gábor Miklóssal az előző blogbejegyzésben!]
Domján Edit újra igazi Domján-szerepet kapott: Hermelint, aki igazában mégiscsak Hermin, s csak a nagy író szerelmi agyában vált Hermelinné. Az ilyen figurákban Domján Edit igazán kiváló. Édes, bugyborékoló, nagyon lírai és nagyon józan színésznőcskét formál meg, szeretni való embert; a század eleji alakhoz hozzáteszi az ő igazán modern "szexis" nőiségét. Kitűnő, s kivált örülök, hogy sikeres – bár kissé skatulyába szorított színészalkatát most Szomory stílusával is sikerült megújítania.
 |
| Gábor Miklós és Domján Edit |
Márkus László pompás portréja megint csak az ő rendkívül finom komédiázásáról és jellemábrázolásáról vall; kitűnően rajzolja meg az író zajos szerelmi életének boldog-boldogtalan fültanúját, a szomszéd tanárt.
Elbűvölő, póztalanul mulatságos figura Schütz Ila szobalánya. Nagy Anna remek karakteralakja lelki előkelőség és humor, kitűnő Almási Éva magánszám-epizódja, s hiteles figurát teremt Lőte Attila, Tallós Endre, Árva János, Kőmíves Sándor, Szénási Ernő, Gyenge Árpád, Gombos Katalin egy -egy villanása jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése