Móricz Zsigmond: Kismadár
Csák Jani szerepében
A huszonkettedik évében járó Gábor Miklós 1940 nyarán megkapta színiakadémiai diplomáját. Már vizsgaelőadásokon felhívta magára a figyelmet (ezekről ITT készítettem összeállítást). Rögtön szerződtette is a Madách Színház. Ez benne van minden életrajzában. Azt viszont nem szokták hozzátenni, hogy ez még nem az a Madách Színház, amelyikben később a Hamletet játszotta. Ezt a Madách Színházat 1940-ben alapították és a mai Örkény István Színház akkor teljesen új épületében működött. Magánszínház volt, mecénása gróf Károlyi István. Csak 1944-ig élt, hozzá fűződött Pünkösti Andor rendező (és 1941-től igazgató) a magyar színháztörténetben párját ritkító korszaka (Pünkösti maga sem élte túl színházát és a háborút: öngyilkos lett 1944 nyarán, a német megszállást követően...)
De még 1940-ben vagyunk. Az új színház legelső évadában két bemutatót tartott, mindkettőben szerepelt Gábor Miklós. Ebben a legelsőben kisebb szerepet kapott: Csák Jani parasztlegényt formálta Móricz Zsigmond: színművének Pünkösti által rendezett ősbemutatóján. Ez a premier egyébként Móricz legutolsó színpadi bemutatója volt (az író 1942 őszén halt meg).
Találtam képet az egyik próbáról, megjelent a Színház folyóirat 1987. 11. számában:
Duzzadó erő, bővérű indulat, zamat, szín és derű bőven van az új Móricz darabban is, van benne mai szociális probléma is: a falu nincstelenjeinek égető problémája, van benne fojtott indulatú lázadás és bölcs parasztfilozófia, de sajnos van népszínmű-rekvizitum is, sőt néhol, pillanatokig, a daljátékok "nagyfináléinak" hangulata kísért a színpadon - írta a 8 órai Újság kritikusa.
A pénz, a szerelem, a jóság és a gonoszság kerülnek harcba egymással, de Móricz nem viszi végig a harcot. Feloldja az ő sajátságos poézisében, amely a "szép szegénység" dallamát zengi. A súlyos szavak mégis ott rezegnek azután is, hogy a függöny legördült s az ember szívesen elfelejti, hogy a dráma törvényei nem teljesedtek be. (Népszava 1940. nov. 30.)
A magyar színházi adatbázis sajnos hiányosan dokumentálja az előadást, a szereplőket csak a korabeli színikritikákból lehet valamennyire rekonstruálni. A címszerepet, Kis Erzsi parasztlányt, a "Kismadarat" Dajka Margit játszotta, Móricz kifejezetten az ő számára írta a szerepet. Gábor Miklós neve valószínűleg a színlap vége felé lehetett, hiszen az övé kicsi szerep volt.
Ilyen volt Dajka Margit a címszerepben - két kép az OSZMI színházi adatbázisából:
 |
| Solthy Györggyel |
 |
| Görbe Jánossal |
Hogy az előadás milyen lehetett, itt a már idézett 8 Órai Újság (k. e.)-vel jelzett kritikájának érdemi része (1940. nov. 29.). Belőle megismerhetjük a többi szereplő nevét is. Igaz, sok köztük az ismeretlen, de legalább legyenek dokumentálva:
Külön öröm az új színház első előadása: egy friss, hittel teli új színészgárda mutatkozik itt be, méltó rendező, Pünkösti Andor irányításával. Dajka Margit a címszerepben valóban olyan, mint a falusi berkek kismadara, a dalos szőke sármány, csupa szárnyaló csicsergés, de egyszersmind csupa erő és izzó nemes indulat. Kitűnő Görbe János a zsellérlegény keménykötésű, szűkszavú figurájában. Öröm viszontlátni Toronyi Imrét, ezt az érthetetlenül és méltatlanul mellőzött nagy magyar színészt az özvegyi sorsát némán viselő falusi bíró mélyen emberi alakjában. Peéry Piri rosszmájú sógorasszonyából szinte süt a gonosz indulat. Solthy György fukar, pénzével hódító, pipogya nagygazdája, továbbá Orbán Viola, Ölvedy Zsóka, Simon Marcsa, Baló Elemér, Weszely Pál, Puskás Tibor, Losonczy Zoltán, Zilahy Pál, Balázs János, Berki József s a most debütáló kedves Hangay Márta, Ékes Mária, Ilosvay Katalin és Gábor Miklós kabinetalakításai járulnak még hozzá a Móricz-bemutató sikeréhez.
1979-ben Gábor Mikós röviden felidézte szerepét Dalos László újságírónak (Film Színház Muzsika 1979. 27. szám, júl. 11.):
Színészként akkor találkoztam Móricz Zsigmonddal, azóta sem, színpadon se, filmen se. "Városi színész" lett belőlem. [...] És az első szerepem? Csák Jani? Bevittem a színpadra egy zsákot, elmondtam három-négy mondatot, és mentem ki. Ennyi volt az egész.
Azért bizonyosan egyéni figurát teremtett, csak rá kell nézni szerencsére fennmaradt egyetlen fényképére, amit fent már megmutattam.
Élete második színpadi szerepe ugyanebben a színházban már jelentősebb volt - terjedelemre legalábbis. Már írtam róla 3 részben, itt visszaolvashatjuk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése