A nem várt vendég 2.

Suksin novellájából Bacsó Péter készített egészen rendkívülien szép és tökéletes televíziós filmet. Legutóbb a forgatásról számoltam be és ott a link is, ahol a YouTube-ról megnézhető a film.

Ma azt az egyetlen kritikát mutatom be, amit egyelőre találtam. Ez a kritikai jegyzet maga is mestermunka, méltó Bacsó rendezéséhez és a színészek játékához, akik valamennyien - a másik két epizódban is - egészen remek alakítást nyújtottak, a főszereplőktől a kis epizódfigurákig. Ugyanez volt jellemző persze A nem várt vendég-re is: érdemes megnézni ilyen szemmel is, odafigyelni például a kalauzra vagy a kocsmáros szenzációs alakjára - és ebben a közegben Gábor Miklós mesteri alakítására. A forgatási helyszín is tökéletesen jellemző volt - kár, hogy nem tudható, pontosan hol készült a film, de nyilván egy kárpátaljai faluban.

Előtte két filmkocka a helyszínről:

Olvassuk a Film Színház Muzsika 1979. 29. számából a tv-kritikai rovat utolsó bekezdését. A piros kijelölést én tettem, de az egészet érdemes elolvasni. Egy mondatát azért muszáj kiemelnem:

... rendező és színészek ebben a vállalkozásban olyan magasságokig értek, amelyeket megközelíteni csak a nagy művészet iránti alázattal és igazságának vállalásával lehetséges.

Valahogy így kell(ene) kritikát íni... és ilyen alkotásokat létrehozni, hogy legyen miről...

Lássunk még néhány képet. Gábor Miklós (Igor) partnerei: a kalauz Kölgyesi György, Igor volt felesége Meszléry Judit, a lánya Leviczky Klára. Az eredeti novella a Nagyvilág 1977. 3. számában olvasható - ínyenceknek javaslom elolvasását és összevetését a filmmel.

A nem várt vendég 1.

Legutóbb egy 1967-ben készült televíziós filmet mutattam itt a blogban. Benne nyújtott alakítását Máriássy Judit Gábor Miklós televíziós pályafutása Hamletje-ként értékelte. Azt a filmet valószínűleg többet nem fogjuk látni, úgy tűnik, már nincs meg a tv archívumában...

Van viszont egy jó évtizeddel későbbi film, aminek főszerepéért Gábor Miklós szintén ezt a minősítést érdemelné. Nem mintha nem lennének más kimagasló televíziós alakításai, de mai filmünk irodalmi alapanyaga, maga a történet, annak érzelmi töltete, a kimagasló rendezés, a főhőst körülvevő többi szereplő, még a legkisebb epizódfigurák is, akik valamennyien nem játsszák, hanem szintén élik szerepeiket, hozzá az atmoszférateremtő forgatási helyszín, mind mind aláhúzza és kiemeli Gábor Miklós csodálatos játékát. Erről szerencsére bármikor meggyőződhetünk, a film megtalálható kedvenc videomegosztó portálunkon - bevallom, én töltöttem fel :) Majd a poszt végén megadom a linket.

Ma tehát ezzel a filmmel foglalkozunk.

A nem várt vendég egy trilógia befejező része. Vaszilij Suksin novelláiból 1978-ban rendezte Bacsó Péter. Az első rész címe: Sértés, főszereplői Tordy Géza, Szatmári István, Molnár Piroska. A második rész: Éttermi beszélgetés, főszereplői Suka Sándor és Vajda László. A három filmet 1979. július 11-én Sértés címen egy estés filmként tűzte műsorra a Magyar Televízió. 1983 februárjában mozifilmként is bemutatták.

A Film Színház Muzsika 1978. 29. számában közölt riportot a készülő alkotásról. Bacsó Péter a következőket mondta a témaválasztásról:

Hűséges olvasója vagyok a Nagyvilágnak. Először a Kertész Erzsébet fordította Sértést fedeztem fel magamnak, aztán az Éttermi beszélgetést, Fülep Zsófia fordításában, s végül a Sándor László magyarította Nem várt vendég olvasásakor gondoltam arra, hogy ez a három írás tematikailag összefügg, kerek egészet alkot. [...] Mindhárom novella szereplői megpróbálják megtalálni helyüket a világban, próbálják visszaszerezni emberi méltóságukat - hol több, hol kevesebb sikerrel.

A cikkben Gábor Miklós is nyilatkozott:

Kritikát legközelebb fogok mutatni - addig is mindenképpen nézzük meg a szóban forgó "csodát":

Egy elveszett tévéfilm... 2.

A múltkori kritika után ma Máriássy Judit írását mutatom meg a Film Színház Muzsika 1967. 41. számából:

Előtte könyvtárosként azért nem hagyhatok ki egy megjegyzést:
Ezt a kritikát idézi a Zsurzs Éváról a közelmúltban megjelent könyv is, de sajnos nagyon pontatlanul. Nem az a baj, hogy megvágták Máriássy Judit szövegét, de ezt olyan módon tették, hogy nem jelezték a kihagyásokat; másrészt több esetben értelemzavaró pontatlanságok kerültek a szó szerint idézni kívánt részekbe is. A cikk eredeti lelőhelyét sem nevezték meg. Ez a slendriánság rendkívül sajnálatos. Én sem idézem a teljes cikket, de mindenhol [...] jellel jelöltem a kihagyásokat, ahogyan máskor is. A vastag betűs kiemelés pedig szokás szerint tőlem származik.

A katarzis előtti másodpercek...

Máriássy Judit: Sablonos cím, igazi dráma

"Úton" - olvasom a műsorban és a képzeletem semmit sem társít a jócskán elkoptatott szóhoz. [...] Szerencsére a film nem ezzel a félrevezető címfelirattal kezdődik. Psota Irén nagyszerűen előadott, keserűen szókimondó songja többet ígér. Drámát. Kellemetlen igazságokat. Kiállást a közöny ellen - az emberség védelmében. Jelentős, nyugtalanító estét. És a song nem csap be.

Pedig a kezdő képsorok újjáélesztik a cím keltette gyanakvásomat. Gyár. A munkások nem tartják be a munkavédelmi előírásokat. Új igazgató jön. Ellenállásba ütközik. Egy ideig minden és mindenki kellemetlenül ismerős. [...]

Az első húsz percben csak azon csodálkozom, hogy az új gazdasági mechanizmus szellemét nyers modorral hordozó szakembert ezúttal nem Avar István játssza. De azért Gábor Miklós ellenfele most is a hasonló tematikájú darabok szereposztási sablonját követi. Mint máskor: György László. Aztán lassan ráébredek, hogy nincs hasonló tematika. Hogy a nagyhangú, öreg szaki - Mádi Szabó Gábor színesen, őszintén jellemzett munkása -, aki reggelenként "bedob" két féldecit, nem a megszokott norma-lazító demagóg, hanem épp oly szabálytalan egyéniség, mint minden járókelő. [...] És hasonlóképpen töri át a séma látszatát Cserhalmi figuráinak többsége, a Pestről vidékre jött mérnök, aki megfutamodik a barátja mellől, de igaza van és a barátjának is igaza van. György László sem a "szokottat" játssza, hanem egy embert, aki teljesen átengedi magát annak az egyetlen érzésnek, hogy megbántották.

A befejező részben a hős egy nedves úton száguld százhúszas tempóval. A sablon szerint karambol következnék. De a karambol elmarad. Cserhalmi darabja másról szól, mint a többi - akkor már tudom. [...]

Az autó nem csúszik le az útról, nem rohan sorompóba, nem ég el. Egy ember ég el az egész játék során. (Gábor Miklós televíziós pályájának Hamletje ez az alakítás. Lenyűgözően igaz, árnyalt, okos és bensőséges.) "Csak" egy ember ég el, akit nap, mint nap "megtréfáltak", névtelen levelekkel, mocskolódó telefonhívásokkal nyilaztak, mert megszállottan teremteni akart valamit. És az emberből nem lángok csapnak ki. Előbb nevetés. Csukló, súlyos, megrázó nevetés, hogy aztán egy ölbehulló férfifej, a megrokkant lélek zokogásába fúljon, a mindenkiben lakó szegény kis gyermek - szegény felnőtt - panaszává.

Ezt a vonatjelenetet, ezt a sírást nem lehet elfelejteni. És nem is szabad.

Zsurzs Éva rendezése kiemelkedik saját legjobb munkái közül is. Ha akarja ha nem, az "Úton" bizonyítja, hogy az ő világa a dráma, a ma, a köznapiság költészete - itt mozog a legbiztosabban. Czabarka György kiváló társa a rendezőnek, az ő operatőri érdeme, hogy az üzemi felvételek is megőrizték az élet intimitását, áttörték a képi sablonokat. A valóság ízét, színeit villantotta fel néhány remek színészi alakítás: Kiss Manyié, Szirtes Ádámé, Molnár Tiboré, Pongrácz Imréé. Kár, hogy mások - Böröndi Kati, Lorán Lenke és Gálcsiki János - végig táplálják azt a tévhitet, hogy az "Úton" holmi "üzemi darab". Egy a sok közül. Pedig nem az. 

Egy elveszett tévéfilm... 1.

Ismét egy Zsurzs Éva által rendezett televíziós filmet mutatok, pontosabban csak néhány róla írt kritikát és pár fényképet. Ennyi reprezentálja azt a filmet, amely tartalmát tekintve egy szocialista termelési dráma, de, mint majd a kritikákból ki fog derülni, azért annál jóval több volt. Sajnos, kópiája - úgy tűnik - már nincs meg a televízió archívumában. Illetve van még egy forrás, ami megmaradt: a film forgatókönyve olvasható a rádió és televízió évkönyvek 1968/69-es kötetében.

Elárulom végre címét és főbb adatait:

ÚTON

Írta: Cserhalmi Imre

Dramaturg: Deme Gábor

Operatőr: Czabarka György

Díszlet: Kézdi Lóránt

Rendező: Zsurzs Éva

Szereplők:

Gábor Miklós (Lakatos), Bánki Zsuzsa (Bözse, a felesége), Molnár Tibor (Balogh), György László (Fodor), Mádi Szabó Gábor (Kovács), Pongrácz Imre (Nagy), Kautzky József (Vendel), Gálcsiki János (téglás), Tarsoly Elemér (Szabó), Böröndi Kati (Ternyákné), Pádua Ildikó (Jakabné), Kiss Manyi (Mikuláné), Lorán Lenke (Bálintné), Fodor Zsóka (Marika), Ambrus András (Katona) és mások. Berki Géza sanzonját Psota Irén énekli.

1967. október 15-én, vasárnap este került először képernyőre, majd 19-én délelőtt megismételték. Néhányszor még műsorra tűzték, utoljára (információim szerint) 1982. március 5-én.

Bemutatásakor ezt a rövid előzetest írták róla:

A történet színhelye egy elmaradt régi textilgyár, amelynek vezetését új igazgató [Lakatos - Gábor Miklós] veszi át. Az újat honosítani igyekvő igazgató szembekerül a régi vezetőkkel, sőt, a munkások egy részével is, és nehéz harcot kell vívnia, hogy bebizonyítsa igazát.

Ebből a leírásból tényleg egy szocialista tucatdarabnak látszik, ám a kiváló forgatókönyv, Zsurzs Éva nagyszerű rendezése és a remeklő színészek, élükön Gábor Miklóssal a papírformánál sokkal értékesebb filmmé tették - kár, hogy nem láthatjuk újra. Amúgy pedig, a létező szocializmust is remekül mutatná be az azóta felnőtt nemzedékeknek...

Gábor Miklós és Mádi Szabó Gábor

Nézzük először a Népszava 1967. október 10-i számából Vajk Vera kritikáját:

Nehézkesen, szinte sematikusan indul Cserhalmi Imre "Úton"' című tv-drámája: a szokott üzemi képsorok, jóakaratú, de nyers modorú új igazgató, a merészen újító vezetési módszerek és a régi, elavult hagyományok, nézetek összecsapása. Aztán egyszerre kibomlik a teljes, nagyon emberi dráma, és a vasárnap esti tv-nézőt váratlanul az év egyik legszebb televíziós élményével ajándékozza meg.

Mi lendítette át a szokványosból a csaknem tökéletes tv-dráma szintjére Cserhalmi darabját? Mindenekelőtt megkapó életszerűsége, az őszinteség ereje, a valóság költészete. A történet éppen mindennapiságával ráz meg, hősei itt élnek köztünk. Ismerjük Lakatost, a mérnök-igazgatót, aki elszántan, makacsul, olykor sértő keménységgel akarja az újat, a jobbat. S a keménység páncélja nem tudja megvédeni a meg nem értésből fakadó bántalmaktól: lassan felőrlődik. Ismerjük és megértjük a munkásokat, akikben a sértett önérzet harcol a józan belátással, akiknek szükségük van a jó szóra ahhoz, hogy a saját érdeküket is látva, kedvvel dolgozzanak.

Az írói érdemeken túl, ez a tv-dráma Zsurzs Éva rendezői remeke. A játék végtelenül természetes és egyszerű. A rendezés nagyvonalú, elegáns, ugyanakkor finoman intim. Czabarka György operatőr igen jó alkotótárs, képsorai ugyanúgy elkerülik a sablont, mint a dráma kibontott cselekménye, a rendezés és nem utolsó sorban a színészek játéka. A főszereplő, Gábor Miklós alakítására nem lehet nagyobb dicséretet mondani, mint hogy bensőségesen emberi és nagyon igaz. Mádi Szabó Gábor idős munkása, Molnár Tibor párttitkára ugyancsak árnyalt figura. Kiss Manyi életszerűen formálja meg a jóindulatú, de gyenge, nehéz feladatára alkalmatlan szb-titkárt. Tetszett György László, Kautzky József, Szirtes Ádám és Bánki Zsuzsa alakítása is. Psota Irén kitűnően előadott songja vezeti be és zárja le a drámát ezzel a kérdéssel. "Miért nem tudunk még emberül?" Ez a tv-játék emberül tanít.

Olvashattuk, hogy Vajk Vera nagyon elismerően szólt Gábor Miklós alakításáról. Legközelebb Máriássy Judit véleményét idézem, aki egy szép hasonlattal helyezte el Gábor Miklós pályáján ezt a szerepet :) ráadásul kritikájából a cselekmény több részletét tudhatjuk meg.