In memoriam GÁBOR MIKLÓS: A helység kalapácsa 4.

2016. augusztus 21., vasárnap

A helység kalapácsa 4.

(Egyelőre) utolsó kritikánk A helység kalapácsáról a Népszabadság korabeli számából:

Vígeposz - így jelölte meg Petőfi A helység kalapácsa műfaját. Zseniális fricskát dobott vele a hősi eposzoknak, a dagályos, cikornyás stílusnak, a finomkodó verselésnek, az élettelen, nemesi hősöknek, vértelen lovagoknak és sápadt hercegkisasszonyoknak.

A tévé-változat - nyugodtan mondhatjuk - újra felfedezte a közvélemény számára a művet. Merész vállalkozás volt és jól sikerült, Zsurzs Éva rendezését vérbő, egészséges humor, a figurák és a szöveg szatírikus tartalmának hiánytalan kiaknázása jellemezte. A vásári játékok hangulatában zajlott le a történet. A tolmácsolás módszere felszabadult s mégis mértéktartó komédiázás. A kínálkozó naturalizmus helyett játékos ötletekben oldódik. Az eredeti szövegen természetesen nem változtattak. Ügyesen, a színesítés s a hangulat kedvéért beiktattak a kocsmai jelenetbe néhány korabeli Petőfi-verset Szöllősy András népi ihletésű muzsikájával.

A műben aránylag kevés a szereplők közvetlen dialógusa: elbeszélő tájékoztat az eseményekről. Gábor Miklós gunyoros, lendületes és színes versmondása sokat segített abban, hogy az epikus szerkezet percig sem vált unalmassá a képernyőn. A rendezés érdeme az illusztratív részek kidolgozása. Az elbeszélés alatt látványos, humoros cselekményt mutatott be, amelynek minden mozzanata pontosan jelezte az elbeszélő szavait, vagy éppen ráfelelt, érzékeltetve, hol mond a költő szándékosan nagyot, mint például Bagarja uram bemutatásában - Ascher Oszkár találó alakításában - vagy Fejenagy tekinteténeke leírásában, amikor a nagyerejű kovács rádöbben: bezárták a templomba. Zsurzs Éva igen jól építette fel a játék képsorait, kiválogatva a lehetséges képekből a legérdekesebbet, sokszor éppen mellékmozzanatok beiktatásával. Fejenagy és a kántor összetűzésekor például néhány pillanatot a gyáván meghúzódó Harangláb bemutatásának szentelt.

A kitűnő szereposztás részes a sikerben. Bessenyei Ferenc a robbanó temperamentumú, nagyerejű kovácsban nemcsak kitűnő humorérzékéről tett tanúságot, hanem saját színészi alkatának alapos ismeretéről is, akárcsak Major Tamás, aki a macskabajszú és fondor lelkületű egyházfiban pompás humorral, a romantikus intrikus játékstílus paródiáját is eljátszotta. Garas Dezső savanyú, félszeg kántora is színészi telitalálat, Mészáros Ágit pedig régen láttuk ennyire elemében és humoránál. Gobbi Hilda, Agárdy Gábor és Barsi Béla egy-egy vidám epizód-figurával egészítette ki a játékot, amelyet Czabarka György fotografált élvezetesen, hatásosan. Említést érdemelnek a különösen jól sikerült maszkok és jelmezek.