2016. február 14., vasárnap

Gábor Miklós-sztorik 2.

Ma két sztorit mesélek: az egyik egy kellék is bakija, a másik pedig szerencsére csak lehetőség maradt...

A Népszava 1969. március 1-jei számában jelent meg egy cikk "A Madách Színház kulisszái mögött" címmel. Benne Masztera László színpadmesterrel és Muha László kellékessel beszélgetett újságíró, Esztergomi László. 

Nem írta meg az újság, melyik előadáson történt, amit a színpadmester mesélt, de ez volt a két történet közül a veszélyesebb.
Az újságíró kérdésére, hogy két évtizedes színpadmesteri munkája során mi jelentette számára a legveszélyesebb feladatot, így válaszolt:

Talán egy "beugrásom". Gábor Miklós a színpadon játszott, és éppen felette kilazult az egyik díszletdarab. Ide-oda imbolygott, akármikor lezuhanhatott volna. Azonnal felsiettem a csigapadra és egy hosszú rudat fűztem a kikapcsolódott hurokba. Nagyon nehéz volt tartani. Már egészen kiment az erő a karomból, amikor végre leengedték a függönyt. Tovább már nem is bírtam...

A képen a III. Richárd koronázási jelenete a zsinórpadlásról nézve - bár a történet biztosan nem ezen az előadáson esett meg, mert ezt a darabot függöny nélkül játszották. De csak ilyen képet találtam a témához :)
 
Film Színház Muzsika 1969. 10. szám



Az viszont biztos, hogy a kellékes sztorija Molnár Ferenc: Marsall című egyfelvonásosának egyik előadásán történt. Ez a Színház címen játszott három Molnár-egyfelvonásos közül a középső darab volt, mindháromban főszerepet játszott Gábor Miklós.

A darabban a másnapi vadászatra készülve általa Marsall-nak nevezett vadászpuskáját mutogatja a fiatal feleségére (okkal) féltékeny grófi házigazda (Mensáros László) vendégének, a híres színésznek (Gábor Miklós) és véletlen balesetnek álcázva el is süti. A színész megsebesül, de emberfeletti erőfeszítéssel eltitkolja fájdalmát, mert csak így tud erkölcsi bosszút állni a nagyképű arisztokratán, aki őt hidegvérrel meg akarta gyilkolni.
A kellékes - a riporternek egy igazi forgópisztolyt mutatva - ezt mesélte:

A múltkor sajnos cserbenhagyott ez a jószág. Mensáros László fogott fegyvert Gábor Miklósra. Nekem a végszóra kellett elsütnöm pisztolyomat. Csütörtök. Mire a tartalékpisztolyt elkattintottam, a "tettes" a darabnak megfelelően ledobta fegyverét. S csak ekkor dörrent el a "végzetes" lövés.

Gyanítom, a fennakadás, meghökkenés csak pillanatnyi lehetett, a kis bakit hamar feledtette a két művész nagyszerű játéka... Tudtommal a Marsall-ról rádiófelvétel egész biztosan van - televíziós is készült - jó lenne, ha bármelyik előkerülne. Addig is egy kép a főszereplőkről már a lövés eldördülése után (a bárónét Gombos Katalin játszotta):

Forrás: szinhaziadattar.hu
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése