A revizor 3.

Még ma is Hlesztakovnál maradunk, akit Gábor Miklós először 1946-ban személyesített meg a Nemzeti Színház színpadán.

Kürti Pál kritikájának részlete A Hét című, Pozsonyban kiadott hetilap 1946. április 11-i számából:

A Nemzeti Színház felújítása derűsen nyugateurópai. Óvakodik az ábrázolásnak attól a nyomasztó következetességétől, a kiteregetésnek attól a könyörtelenségétől, amely a nagy oroszok módszerét néhány atmoszférikus nyomással mindig a nagy nyugateurópai realisták fölé emeli. [...]

A címszereplő Gábor Miklós tehetségesen, sokszor lebilincselően simul ehhez a felfogáshoz. Chlesztákovja inkább moliere-i szájhős, vagy Goldoni világából kiszökött széltoló, de ily minőségben szép és érett alakítás. Nagyon mulatságos s hellyel-közzel gogolyian mulatságos Ladomerszky Margit polgármesternője, könnyedébben mulatságos Makláry Zoltán polgármestere. A leghalaványabb szerepben feltűnik Földes Éva rokonszenves lányalakja. A megvesztegetett és megvesztegethető kisvárosiak dús galériájából kiválik  Bartos Gyula, Egri István, Balázs Samu, valamint a szétválaszthatatlan földesurak: Peti Sándor és Tompa Sándor. Az alsó réteg képviselőivel mostohábban bánt a színház: a tompaeszű, falánk, riadt, mocskos, szánalomraméltó muzsikok, szolgák, pincérek, csendőrök odaadó és beható ábrázolása nélkül csonka a Revizor rémületet és mulatságot keltő világképe.

Közben még egy kép a Színházi adattár archívumából:

Makláry Zoltán, Gárday Lajos, Tompa Sándor, Peti Sándor, Földes Éva, GM, Ladomerszky Margit

Benedek András a Budapest című folyóirat állandó kritikusa így vélekedett a főváros folyóiratának 1946. évi 5. számában:

A színpad kerete fölöslegesen hangsúlyozza, hogy minden száz évvel ezelőtt történt, a cári Oroszországban s a játék fölöslegesen tartja meg a száz év előtti bohózat szerzői utasításait: hogy a polgármester kalapja helyett a dobozt teszi a fejére, egy hallgatódzó alak beesik a szobába és betöri az orrát, az álrevizor váratlanul a földre csüccsen. Az ilyen viccek elhagyása miatt nem hibáztatnók a rendezőt, sőt dicsérnők találékonyságát, ha a mai bohózat hasonló eszközeivel pótolta volna azokat. Az előadás legjobb színészi alakítása Ladomerszky Margité volt a pletykaéhes, ostoba polgármesterné szerepében. Makláry Zoltán mint polgármester és Gábor Miklós mint álrevizor annyit adtak, amennyi a szerepben írva van. A színház együttese szép munkával segítette elő a produkció sikerét. 

Végül a Színház című hetilap 1946. 13. számából a nagytekintélyű Márkus László (nem azonos a későbbi népszerű színésszel!) sommás véleménye:

...a nagyon tehetséges, de egyelőre fegyelmezetlen Gábor Miklós (mégis ő a leggogolyibb némely pompás jelenetben).