Erről szól "Az idő ablakai"

Amikor először foglalkoztam ebben a blogban Az idő ablakai című filmmel, nem hittem volna, hogy az a két poszt akkora nézettséget hoz, mint amekkorát a statisztika mutat. Pedig maga a film tulajdonképpen felejthető... De van néhány olyan aspektusa a témának, ami mégis vonzotta a neten keresgélőket, szörfözőket, hogy rákattintsanak.

Az egyik ilyen dolog az, hogy ez a film egy sci-fi, ami, bármilyen műfajban mutatkozzon is meg, hoz egy nagyon körülhatárolt és lelkes érdeklődő-tábort.

A másik okot pedig abban látom, hogy nemzetközi szereplőgárda működött közre a filmben: lengyel, bolgár és német (NDK-s) színészek. Az ő nevük előfordulása a posztok szövegében ezekből az országokból, illetve nyelvterületekről is sok érdeklődőt hozott - más kérdés, hogy az én blogom magyar nyelvű, de legalább a képeket láthatták; esetleg a legalapvetőbb információkat - például fordítóprogrammal - talán megértették azok, akiket olyan szinten érdekelt. Ilyen jellegű visszajelzést kaptam is akkoriban.

Sajnos ez a film is azok közé tartozik, amelyek bemutatásuk óta gyakorlatilag hozzáférhetetlenek. Mivel a boldog emlékezetű Film Színház Muzsika révén rendelkezésünkre áll egy képes tartalomismertetés, ma ezt osztom meg a blog olvasóival, hogy legalább ilyen szinten ismerjük meg a sztorit. Amúgy szerintem nagyon naiv a történet, bár valós helyzettel birkózik, a film készítése előtt alig negyedszázaddal korábban először ledobott atombomba morális kérdéseit feszegeti... 

Előtte itt van az a két poszt, amire utaltam, hátha valaki bele akar nézni:

Az 1. részben röviden szóltam a filmről és idéztem a megjelent hazai kritikákból.

A 2. részben rövid szemelvényeket tettem közzé külföldi sajtóvisszhangokból.

Következzen akkor a képes tartalomismertetés a Film Színház Muzsika 1969. 37. számából:

A különös történet a XXII. század kezdetén játszódik, de a XX. század emberének felelősségét kutatja. A cselekmény helyszíne egy barlang mélyén elhelyezett atomerőmű-központ, itt fekszenek évszázados jeges álomban a főszereplők, akiket különböző korokban és különböző okokból hibernáltak. A film első képsoraiban éppen a hosszú álomból ébresztik őket a dehibernáló szobában.

1. A "jeges álom"-ból felébresztett emberek egy fémfalú szobában találkoznak. Eleinte bizalmatlanul ismerkednek egymással.

(Maguy: Krystina Mikolajewska, Avram: Ivan Andonov, Éva: Beata Tyszkiewicz és Beryl: Heidemarie Wenczel)

2. A többiekkel egyidőben ébred Sinis (Gábor Miklós). Ő otthonosan mozog a különös termekben, sőt televízióberendezésen figyeli, hogyan keresik a többiek a kijárathoz vezető utat.

3. A menekülők csalódottan térnek vissza a fémfalú szobába. Itt Sinis ételt és italt szerez számukra.

4. Évát az úgynevezett szórakozó szobában látjuk. Itt elevenednek fel emlékei. Híres énekesnő volt azelőtt, szerelmese, Ludun (Darvas Iván) pedig atomtudós.

5. Ludun energiát akart gyűjteni az emberiségnek; de keserűen kellett ráébrednie, hogy találmányából előállították az irtózatos hatású, pusztító quark-bombát. Jegyzeteit elégette - mutatják az emlékképek -, majd öngyilkos lett.

6. Maguy hirtelen rosszulléttel küzd s megkéri Avramot, hogy analizálja számára az ivóvizet. A lány már a bomba ledobása után került a hibernálóba; az analizálás kideríti, hogy az ivóvízből hiányzik az a gyógyszer, melyet neki, a sugárfertőzöttnek a földön adagoltak.

7. Maguy így elbúcsúzik társaitól. Számára a tiszta víz gyógyszer nélkül a halált jelentette.

8. Sinis megkéri Évát, maradjon vele, ő nem akar visszatérni a földre. A nő azonban mindenképpen társaival akar tartani, ezért Sinis megöli.

9. Avram a két haláleset után szemébe vágja Sinisnek, hogy bűnösnek tartja. Sinis bevallja, hogy ő az az ember, aki a quark-bombákat ledobta, s ezért a társadalmi közvélemény kétszáz évi hibernálásra ítélte. A többieknek megmutatja a kijáratot, ő pedig megkezdi a mélyben az életreítéltek bűnhődését.