Négy lány egy udvarban

Zolnay Pál második játékfilmje volt, 1964 szeptemberében került a mozik műsorára. Gábor Miklós egy Erős Géza nevű figurát játszott benne, egy fővárosi valamilyen vezető hivatalnokot, aki egy kisebb vadásztársasággal váratlanul beesik négy fiatal pedagógusnő falusi magányába. A pedagógusnők: Dallos Szilvia (Szilvia, az igazgatónő), Törőcsik Mari (Lenke), Nagy Anna (Matild) és Parragi Mária (Vilma) voltak. A vadásztársaság további tagjai: Szirtes Ádám, Szabó Gyula, Bánhidy László.

Gábor Miklós filmes szempontból - legalább is mennyiségileg - ekkoriban volt a csúcson. Nézzük csak 1964-ben bemutatott filmjeit: Egy ember, aki nincs, Már nem olyan időket élünk, Miért rosszak a magyar filmek, Milyen egyszerű, Másfél millió, Ha egyszer húsz év múlva. Ezek egy részét valószínűleg még 1963-ban forgathatták, de biztosan jutott belőlük 1964-re is - miközben színházában olyan, egész pályája szempontjából meghatározó új szerepekben lépett színpadra, mint a Tanner John házassága és a Danton halála, 1964-ben pedig tavasszal a Hamlet újrarendezett változata, az Ahogy tetszik és a Negyedik Henrik király. 

Tény, hogy a felsorolt filmek művészileg nem azonos súlycsoportúak a közben és mellettük játszott színpadi szerepekkel, de azért azokra is kellett időt, energiát és tehetséget fordítania, hiszen Gábor Miklós nem az a művész volt, aki bármilyen területen megelégedett volna az egyszerű rutinnal. Filmszerepeit viszont jobban determinálták szerintem a nem igazán irodalmi remekmű forgatókönyvek és a rendezők személye, ott sokkal kevesebb mozgástere lehetett, mint a színpadon.

Ma olvassunk bele a Filmvilágban közölt kritikába, írta Kürti László, megjelent az 1964. 18. számban. Kissé megvágtam a hosszú írást, de igyekeztem a legfontosabb részekre koncentrálni. A Gábor Miklósról írtakat az utolsó hasábban piros vonallal megjelöltem.

Sajnos, ez a film is a televízióban rendkívül ritkán műsorra tűzött alkotások számát gyarapítja. Ha nincs is a magyar filmek örökös toplistáján, azért jó lenne látni...

Csak egy záró megjegyzés, hátha nem világos, mivel nem a teljes írást másoltam ide: a kritika utolsó bekezdésében a "két sokatígérő fiatal művész" alatt a forgatókönyvírót és a rendezőt érti, nem a színészeket...