Balázsovits Lajos, a gimnazista Kreón

Ma ünnepli születésnapját Balázsovits Lajos, akit jónéhány közös, főleg színházi produkció fűz össze Gábor Miklóssal. A profi színházi életét 1968-ban a Madáchban megkezdő, rendkívül jóképű fiatalember még éppen elcsípte Gábor Miklós nagy ottani korszakának utolsó jó fél évtizedét, így többször is játszottak együtt. Én például láttam őket Karinthy Ferenc Szellemidézés című darabjában, ahol Balázsovits a fia volt az író főhősnek, akit az író saját apjáról, Karinthy Frigyesről mintázott, azaz

Sakkmatt: GM és Balázsovits, Szilvássy A.-val, 1970

tulajdonképpen az író kamasz-énjét személyesítette meg. Gorkij Éjjeli menedékhelyében Gábor Miklós Szatyint, fiatal kollégája Aljosát játszotta. Egy egészen más jellegű darabban, a Scribe Egy pohár víz-éből készült Sakkmatt című zenés vígjátékában a Gábor Miklós által alakított "bukott miniszter" mellett Balázsovits volt a bonviván, Masham hadnagy - a szerepet egyébként pályája kezdetén Gábor Miklós is játszotta. Később, sok-sok filmje után Balázsovits mintegy "felnőtt" Gábor Miklóshoz: nemcsak színész-partnerként találkoztak, hanem Balázsovits rendezőként, sőt, színigazgatóként is korábbi - mondhatni - bálványával. Az általa vezetett Játékszínben ő rendezte Gábor Miklóst utolsó két szerepében Brisville: A feketeleves című és Willard: A macska és a kanári című darabjaiban. De játszottak együtt a televízióban is, például Osztrovszkij: Erdő című darabjában.

Amikor a Magyar Televízióban emlékműsor készült Gábor Miklósról, az egyik meghívott vendég Balázsovits Lajos volt, aki mesélt emlékeiről és a műsorban láthattuk is együtt kettejüket néhány régi produkció részletében:

És most térek rá a címben jelzett tartalomra :) amelyet ezzel a fényképpel előlegezek meg. A kanizsai gimnázium IV/E osztályába járó Balázsovits Lajos, mint Kreón látható rajta 1965-ből az Antigoné egyik jelenetében:

Ha megnézzük a lexikonokat vagy gyorskeresést csinálunk az interneten, rögtön látható, hogy Balázsovits Lajos Nagykanizsán látta meg a napvilágot 1946-ban, édesapja ügyvéd volt. Az akkor Landler Jenőnek nevezett gimnáziumba járt (ma Batthyány Lajos Gimnázium). Tehetsége már ekkoriban megnyilvánult: iskolai ünnepélyeken történő sok versmondás mellett ennek csúcsa a gimnázium 1965-ös Antigoné előadása volt, ami azóta itt Kanizsán bevonult a legendák világába. Szintén legendás az a magyar tanár, Harkány László, aki gimnazistákkal színpadra merte állítani az egyetemes drámairodalom egyik legnagyobb klasszikusát. A premierre meghívta a darab fordítóját, Trencséni-Waldapfel Imre akadémikust, egyetemi tanárt, aki bevezetőt tartott az előadás előtt.

Itt van a korabeli előadás színlapja és több más kapcsolódó információ, ahogyan azt a gimnázium 1964/65-ös évkönyve megőrizte az utókornak:

A szereplők között más, azóta ismertté vált nevek is találhatók. Az Antigonét játszó Molnár Csillát később Ördögh Csilla néven hallhattuk sokat a Petőfi Rádióban. Iszméné, azaz Ádám Vera ma orvos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az akkori Karvezető, Márkus László szintén színész lett és Zala Márk néven futott be rövid, valóban üstökös-szerű pályafutást...

Az Antigonét bemutatták a Keszthelyi Helikonon is, ennek kapcsán jelent meg az Élet és Irodalomban egy "kis színes" tudósítás, amely név nélkül említi a fiatal tanár-rendezőt és "a magas, vékony fiút", Kreón alakítóját. Balázsovits akkor elmondta, hogyan készültek az előadásra: megnézték együtt a Nemzeti Színházban az Oidipusz királyt, görög vázaképeket tanulmányoztak és sokat beszélgettek, vitatkoztak a darabról. Megemlítette, hogy ez neki mennyit segített a színművészeti főiskolára való felvételizésben - s a riporteri kérdésre, hogy felvették-e, igennel válaszol. Az újabb kérdésre azt feleli, hogy majd inkább modern darabokban szeretne játszani (ha az újságíró tényleg híven írta le az elhangzottakat...) Amúgy a kis cikk az ÉS 1965. június 12-i, 24. számában jelent meg Helikon 1965 címmel.

Én ma ezzel a kis összefoglalóval és ezzel a néhány, valóban ritka  dokumentummal köszöntöm születésnapján a Nagykanizsáról elszármazott Balázsovits Lajost. Úgy tudom, öregdiák-napokra vissza, azaz haza szokott jönni, bár szülei már nem élnek, s ez csak azt jelentheti, hogy tényleg ott van a szívében szülővárosa.