A múltkori kitérő után kanyarodjunk vissza korábbi nagy témánkhoz.
Egy színész - filmszínész - eljuthat filmfesztiválokra. Gábor Miklós, aki úgy a hatvanas évek közepéig/végéig filmezett igazán rendszeresen, akkoriban több ilyen nemzetközi eseményen is ott volt. Ez, különösen, ha Nyugaton volt a fesztivál, nagy dolognak számított, másképpen nehezen lehetett átjutni a vasfüggönyön...
Az első néhány ilyen rendezvény nyomai, amelyeken részt vett, érdekes módon elég haloványak.
A legelsőről csak tippem van, hogy 1954. március 8. és 14. között történhetett Argentínában, Mar del Plata-ban. Gábor Miklós csak néhány utalást tett erről könyveiben, azokat is többnyire divattal, öltözködéssel (!) kapcsolatban - bár még ezek a kis, kiragadott példák is szenzációsan érzékeltetik és láttatják a kor "levegőjét" és tanúskodnak írójuk bravúros stílusáról.
Az Egy csinos zseni 163. oldalán ezt olvashatjuk 1954 nyara kapcsán, aminek jó részét családjával a Balatonon töltötte:
[Balatonfüreden] Betérünk egy kerthelyiségbe, ahol Chappy tánczenekara játszik. A kert tele van halászinges, halásznadrágos lányokkal, fiúkkal. Saskián [Ruttkai Éva] virágos ruha és fehér poncsó, amelyet Argentínából hoztam, dekoratív és estélyies.
A Sánta szabadság 8. oldalán 1954. szilveszter estéjéről, amelyet a Parlament hivatalos ünnepségén töltöttek:
[...] mindenki feketében volt, a nők is duplasoros fekete vagy sötétkék kosztümben, mint a titkárnők az előszobában, a cifra és színes, az aranyozott, piros és égszínkék falak közt az ország, a haza meghívott nagyjainak tömege ez évben fekete, meg sötétkék és duplasoros volt, mintha szakszervezeti gyűlések elnökségeiből válogatták volna össze, egy új, a történelemnek a jelenben éppen érvényes illemszabálya szerint, és ebbe a spártai, fekete-fehér társaságba toppant be egyszerre Saskia, tavaszi levélzöldben, ragyogón, ropogó alsószoknyáktól ringó, meztelen vállú, tündéries nejlon estélyiruhában, amilyet az argentínai filmfesztiválon láttam először, beléptünk, s ebben a sötét tömegben egyszerre ott világított Saskia, az ő kisestélyijében, minden történelmi vonatkozás nélkül, nejlonban, modernül, az egyetlen színes folt, azonnal a központban.
Ez a kép talán éppen akkor készült |
Aztán a könyv 215. oldaláról megtudhatjuk, hogy kislányának egy fehér ruhácskát, afféle kis meseruhát hozott Argentínából. Szerintem ez a ruha látható az egy éves Julin azon a képen, amit egyszer régen már megmutattam itt. Egy alkalommal a lisszaboni repülőtérre utal, nyilván ott kellett átszállni Délamerika felé. Szakmai megjegyzése nincs sehol a fesztiválról, legalább is könyveibe nem került bele ilyen.
Amúgy pedig, átnézve az időszak mindkét akkori színházi és filmes orgánumát (a Színház és Mozi című képes hetilapot és a hivatalos folyóirat, a Színház és Filmművészet számait), egyik sem említi meg, még kicsi hírben sem, hogy egyáltalán magyar küldöttség járt volna Mar del Plata-ban. A Színház és Filmművészet, mely az akkori Színházművészeti Szövetség folyóirata volt, éppen 1954-ben leközölt egy kicsike hírt, miszerint az argentinokat mostanában érdeklik a szovjet filmek és ezért szovjet filmheteket rendeznek Buenos Aires-ben, de fesztiválról nem volt benne szó. Az nyilván kizárt, hogy Gábor Miklós "önerőből" ment volna Argentínába, ezért nagyon érdekes ez a titkolózás. Amúgy pedig, hogy 1954-ről lehetett szó, azt Gábor Miklós naplószövegeiből böngésztem ki, egyeztetve a Mar del Plata-i fesztivál honlapjával. Ám hogy milyen filmet vihetett ki Magyarország, nem igazán tudom eltalálni, mert a Budapesti tavasz-t csak 1955 áprilisában mutatták be, jó egy évvel előtte nem valószínű, hogy már teljesen készen volt és nyilván nem éppen Argentínában akartak volna a nyilvánosság elé állni vele, hiszen a felszabadulás tizedik évfordulójára szánták. Legvalószínűbb tippem az Állami Áruház, az viszont nem a fesztivált megelőző év termése volt, hanem még 1952-ben mutatták be.
Egyébként éppen ez az 1954 márciusában megrendezett esemény volt a legelső próbálkozása az argentinoknak filmfesztivál rendezésére: hivatalos versenyt akkor még nem is tartottak, csak filmbemutatókat. De már nagyon nívós, azóta klasszikussá vált filmek jutottak el oda és olyan díszvendégek jelentek meg, mint Errol Flynn, Mary Pickford, Lil Dagover, Edward G. Robinson és Jeannette McDonald. Néhány évi szünet után 1959-ben indították újra a fesztivált, már verseny-jelleggel, s a rendezvény azóta is él.
Legközelebb egy másik ilyen titokzatos fesztiválról mesélek 1956-ból - illetve nem is annyira én, hanem maga Gábor Miklós fog mesélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése