1961 őszén szintén a Budapesti tavasz című, akkor már jó öt éves filmje juttatta el a Jutkát játszó Gordon Zsuzsával együtt világot látni, ezúttal Észak-Európába. Olvassuk el a kettejükkel készült, Északi utakon címmel megjelent riportot a Film Színház Muzsika 39. számából:
Ezek szerint, nem túl sokkal a Hamlet bemutatója előtt látta a kastélyt, amit a hagyomány a történet helyszínének tart...
Egyébként néhány évvel később, valamikor 1966 és 1971 között Gábor Miklós újra járt Skandináviában. Arról az utazásáról A színész árnyéka című könyvében írt reflexiókat (a 68. oldaltól, akinek megvan otthon). Konkrétumokat nem igazán említ, annyit lehet kihámozni belőle, hogy néhány irodalmi esten lépett fel; valószínűleg nem egyedül, mert többes számban fogalmazott. De hogy kikkel, milyen apropóból, eddig nem derült ki, mert erről az útról nem szólt a Film Színház Muzsika. Könyvében Gábor Miklós Stockholmot említi és egy kisebb várost, Vastaras-t. Ezt a városnevet idegen ékezetekkel kellene írnom, de a blog nem igazán szereti az ilyen idegen szimbólumok beszúrását, nagyon össze tud zavarodni tőle, úgyhogy idelinkelek egy rövid városismertetést és tessék úgy venni, hogy helyesen írtam a nevet :)
A színész árnyékában kissé kesernyésen jegyzi meg, hogy a kultúrházban, ahol fellépnek, kevés a közönség és rezignáltan állapítja meg: "Egy ilyen úton legalább rájössz, hogy nem vagy Laurence Olivier. [...] Egyszóval, csak légy szerény. Más szabadságod nincs, csak a szerénység."
És hozzáfűzi: "Most kezdek megtanulni utazni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése