Gábor Miklós utazásai 3.

Első alkalommal azt írtam, hogy Gábor Miklós utazásai általában színészi hivatásából adódtak - ez teljesen így is van. Mielőtt ezekre rátérünk, azért találtam egyetlen alkalmat, amikor csak az utazás kedvéért vette nyakába a nagyvilágot. Ehhez időben vissza kell kicsit lépni, még a háborús "nagy utazás" elé, 1939 nyarára. A húsz éves ifjú színészpalánta egy, már a "szakmában" dolgozó barátjával kelt útra egy hónapra, Párizsba.

Bennem ez kicsit olyan képzetet kelt, mint amikor a régi mesterlegények, vagy jó házból való fiatalemberek, mielőtt belevetették magukat az "élet"-be, tapasztalatgyűjtés/szórakozás céljából elmentek világot látni. Lehet, hogy tényleg volt ilyen alapja az ő utazásának is, amit - gyaníthatóan - még szülei fizethettek, talán megelőlegezett diploma-ajándékként, vagy "csak úgy". Akkor még nagyon közel voltak Gábor Miklós gimnazista évei, ahol a rá más téren is nagy hatást gyakorolt György Oszkár tanártól francia nyelvet tanult, logikusnak látszik, hogy Párizs felé vetette vigyázó szemeit.

Az utazásról elég hosszan ír a Sánta szabadság című könyvében. Igaz, rá nagyon jellemzően egyáltalán nem "szabályos"útibeszámolót olvashatunk, hanem inkább útitársának, és vele való barátságának szinte élveboncolását, amiből azért több konkrétum kiderül magáról az útról is.

Ez az útitárs a nála néhány évvel idősebb, Luigi-ként emlegetett Rajczy Lajos, aki felsőbb éves színiakadémistaként "karolta fel" Gábor Miklóst. Volt felesége, Bakó Márta könyveiből egyébként Rajczyról is tudható, hogy a francia kultúra szerelmese volt.

Persze akkor két fiatalember azért nem csak várost nézett és múzeumba járt Párizsban :)

Luigi: 1939 nyara Párizsban, a szivarja és az ultipartik, a sörözések, nők, uszoda a Szajnán... de láttam-e igazán jókedvűnek, csak egy pillanatig is? Talán mégis... hisz olyan fiatalok voltunk! Hisz akkoriban mindenen röhögtünk, talán nem jól emlékszem? 

Az egy hónapos párizsi csatangolásból hazatérve aztán a barátság valahogy a semmibe foszlott. Később a Nemzeti Színházban riválisok lettek, 1952-ben például kettős szereposztásban osztották rájuk a Feledhetetlen 1919 című színdarabban Sztálint... Több filmben is játszottak együtt.

GM és Rajczy Lajos a Budapesti tavasz-ban, 1955

Rajczy élete tragikus véget ért: 1956-ban Kanadába disszidált, ahol a következő évben öngyilkos lett.   

A fenti dőlt betűs idézet Gábor Miklós akkori naplójának részlete, amikor meghallotta egykori barátja halálhírét - éppen egy francia darab próbája közben, aminek az volt a címe, hogy Találka Párizs mellett...

Aki részletesebben szeretne utánaolvasni a történetnek, lapozza fel a Sánta szabadság 65-68. oldalait is.