Ilyen hosszú szünetet még sosem tartottam a blogbejegyzések között, elnézést kérek. De kellett egy kis idő, amíg valamennyire lecsengett bennem a salzburgi utazás. Mint legutóbb jeleztem, éppen ez az esemény juttatta eszembe a témát, amit most elkezdek: Gábor Miklós külföldi utazásait.
Amennyire - lehet, hogy még kissé felületesen - meg tudom állapítani, Gábor Miklós szerintem kifejezetten keveset járt külföldön. Ennek oka nyilván részben az, hogy felnőtt évei 1945 utánra estek és utazni még a hatvanas, hetvenes években sem volt könnyű. Igaz, voltak művészek, akiknek hobbija volt minél egzotikusabb helyek felkeresése - sok érdekes útibeszámolót olvashattunk annak idején a boldog emlékezetű Film Színház Muzsika "Maszk és toll" rovatában. De azért a nehézségek valóban fennálltak: vegyük például azt, hogy akkoriban még egy Devecseri Gábornak is mennyire kevés lehetősége volt Görögországban körülnézni... A színészek elsősorban amerikai, kanadai útjai pedig a legtöbb esetben a kint élő magyarok különböző szervezeteinek meghívására történtek.
Gábor Miklós utazásai is, bár tudomásom szerint a tengerentúlra nem vezettek, de valamilyen módon színészi hivatásából adódtak. Azt tudjuk, hogy kikapcsolódni, pihenni egész életében a Balatonon szeretett.
Első külföldi utazásai természetesen még gyerekkorához fűződnek. Polgári jómódban élve, szüleivel valószínűleg többször is járt idegen földön. Van egy fényképe, ahol, körülbelül hat-hétéves korában apja és anyja között a velencei Szent Márk-székesegyház előtt áll. Az alábbi videóban, amelyet Felvidéki Judit készített Babits Mihály: Esti kérdés című versének Gábor Miklós általi tolmácsolására, az első perc 23-24. másodperce körül látható is, más gyerekkori és fiatal felnőttkori képek társaságában.
A velencei fénykép talán akkor készült, amikor, mint A színész árnyékában írja, egy betegsége után szülei elvitték Velencébe. Este őt lefektették a szállodaszobában és elmentek szórakozni, ám édesanyjának hamarosan rossz sejtelme támadt, így hazamentek: hát egy szikra éppen kipattant a kályhából és tragédia is történhetett volna...
Folyt. köv.!
Azt észrevetted, hogy az a pesti házfal, ablakok, aminek a párkányán a galambok sétálnak, az az Akadémia u.11 Széchenyi utcai homlokzata, az én lakásom erkélyéről fényképezve a 9/ből,nem véletlen
VálaszTörlésDe jó... nagyon megható ötlet, és az egész kis filmetűd csodásan illusztrálja a verset is és GM életében betöltött szerepét.
VálaszTörlés