Egy mértékadó angol kritikus Gábor Miklóst "Prince of Hungary"-nak nevezte. Ezzel kapcsolatban eszembe jutott egy másik nemzetközi visszhang. Igaz, ez csak közvetett volt, nem az előadás tényleges megtekintésén alapult. De a legautentikusabb helyről, forrásból érkezett és az udvariasságon túl bizonyára őszinteség is volt benne.
Ez a nemzetközi, pontosabban francia visszhang Victor Hugo: A királyasszony lovagja című darabjának előadása kapcsán keletkezett. Az eredetileg Ruy Blas címet viselő darabot 1956. április 28-án tűzte műsorára a Madách Színház Vámos László rendezésében. Gábor Miklós volt Ruy Blas, a lakájból rövid időre nagyúrrá váló, s a spanyol királynéba halálosan beleszerető fiatalember. A királynét Tolnay Klári játszotta. Fontos szerepet kapott még Darvas Iván és Uray Tivadar.
Mint az akkori színházi hetilap, a Színház és Mozi megírta, még a próbaidőszak alatt vastag borítékot kézbesített a posta Párizsból a Madách Színházba. Feladója a Théatre National Populaire, azaz közismert rövidítésével TNP. A boríték az ő előadásuk fényképeit, skicceit, szövegkönyvét és kritikáit tartalmazta.
A Madách Színház az április végén lezajlott bemutató után hasonló dokumentumgyűjteménnyel viszonozta a kedves küldeményt, amelyet nyáron az előadás rendezője, Vámos László személyesen adott át Avignonban, a nevezetes színházi fesztiválon Jean Vilarnak, a TNP igazgatójának, az avignoni fesztivál alapítójának.
Vilar hamarosan meleg hangú levélben köszönte meg a Madách Színház vezetőségének a fényképalbumot, amelynek magyar fordítása a következő:
Uraim,
hogyan mondjam el Önöknek, mennyire meghatottak – mennyire meghatottak valamennyiünket – azzal a csodálatos fényképalbummal, amelyet Önök Avignonban nyújtottak át nekünk.Bravo az Önök Ruy Blas-jának! Bravó a dekorációknak! Bravo az előadásnak, amelyet mi pontosan megértettünk ezeken a szép képeken keresztül!Elmegyünk-e egyszer az önök országába? Egyik leghőbb vágyunk ez!Még egyszer ezer köszönet.Baráti jókívánsággal mindannyiuknak:
Jean Vilar
és a TNP egész együttese
Itt az eredeti levél, bár már az újságban nagyon rossz minőségű volt a kép, amin a fényképezés csak rontott. De ide másolom, mert így igazán hiteles ez a poszt:
Forrás: Színház és Mozi 1956. 33. |
Jean Vilar rendezését két évvel korábban, 1954-ben mutatta be színháza:
Főszereplője Gérard Philipe volt, akiről egyébként Gábor Miklós 1961-ben – Hamletre készülve – ezt írta naplójába:
Gérard Philipe, ez az arkangyal, példája a művészet igazi hivatásának.
Végül egy rövid részlet Gábor Miklós Ruy Blas-alakításából, a nevezetes monológ, egy szép fényképpel kísérve:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése