Videomelléklet Felvidéki Judit írásához

Rendkívüli sikert aratott a blogon Felvidéki Judit pár napja véget ért, öt részben leközölt visszaemlékezése a Rettenetes szülők forgatásáról.

Még egy kép a forgatásról

Természetesen amint egy-egy rész felkerült, rögtön közzétettem az ajánlóját a Facebook Gábor Miklós oldalán is, így a blog elég sok látogatója onnan érkezett. Remélem, hogy azok közül, akik ennek kapcsán látták először a blogot, maradnak visszatérő olvasók - valamint azt is, hogy a facebook-on is lesznek új "lájkolói" az oldalnak. Ugyanakkor most is észrevettem egy jelenséget, ami kezdetek óta jelen van: bizony akik a facebook-oldalról találják meg a blogot - tisztelet a kivételnek - nem nagyon veszik észre, hogy ez egy önálló blog, az én blogom, nem a facebook-oldal része. Ez nem mindig esik jól, bár tudom, hogy nem ez a fontos; a fontos maga Gábor Miklós és utókora, és - más alapállásból, más módszerekkel és lehetőségekkel, de szerintem azonos elkötelezettséggel - mindketten ennek szolgálatában állunk.

A sorozat közlésekor több visszajelzést kaptam én is és a facebook-os oldal is, hogy milyen jó lenne látni a filmet, mert bizony többen elmulasztották a televízióban. Ennek egyik megoldási lehetősége a NAVA, a Nemzeti Audiovizuális Archívum, amelynek lényegéről és működéséről már írtam. Most ITT újra el lehet olvasni - és követni a tanácsokat :)

Néhány rövid részletet viszont a blogban is meg tudok mutatni. Felvidéki Judit ugyanis a facebook-os oldalra feltett a filmből, annak is az elejéből négyszer három percet. Ezek akár facebook-os bejelentkezés nélkül is megtekinthetők:

Első rész: a film legeleje a stáblistával. Közben remekül meg lehet figyelni a díszletet és a kellékeket, beleértve Michel rajzait, amiről én is írtam:

Második rész  és Harmadik rész: Yvonne és Léonie

Negyedik rész: benne Gábor Miklós szemüvegfelrakós "zord atya" jelenete, amiről a rendező a 4. folytatásban írt

Úgy vélem, Felvidéki Judit írása - amellett, hogy nagyszerű írás - azért is fontos, mert ő egyike azoknak, akik utolsó két évtizedében ismerték Gábor Miklóst. Sőt, nem csak egyike, hanem fontos alkotótársa és barátja. Ezért elmondható, hogy ez a visszaemlékezés-sorozata forrásértékkel bír. Jó lenne, ha további együttműködésüket is megírná. Ha találna hozzá kiadót, amelynek révén nagyobb nyilvánosságot kaphatna, annál jobb lenne. De ha nem, az én blogom bármikor örömmel fogadja tőle Gábor Miklóssal kapcsolatos megnyilatkozásait :)