Az elmúlt év egyik kiemelt témája volt itt a blogon Cocteau: Rettenetes szülők című drámájának két megjelenése Gábor Miklós életében. Először 1945-ben, amikor a fiú, Michel szerepére hívták a Művész Színházba, s ez a szerep lett igazi nagy kiugrása. Másodszor pedig 1981-ben, amikor Felvidéki Judit, az akkor 30 éves rendező kérte fel, hogy televíziós adaptációjában játssza el az apa, Georges szerepét - Vass Éva pedig Yvonne-t.
Az elkészült tv-filmet 1982-ben sugározta a Magyar televízió, majd a következő évben a Veszprémi Televíziós Fesztiválon elnyerte dráma kategóriában a legjobb rendezés díját, Vass Éva pedig a legjobb színészi alakításért járó elismerést vehette át.
 |
| Felvidéki Judit a Rettenetes szülők rendezése közben, 1981 |
A filmet évtizedeken keresztül nem vetítették sehol, mígnem 2012 nyarán végre elővette a Duna televízió, ekkor láthattam először. Lenyűgöző hatására kezdtem el a témával foglalkozni. Eddigre már blogom, de különösen az érdekes módon vele egy napon, 2011. április 7-én (Gábor Miklós születésnapján) Felvidéki Judit által elindított facebook-os Gábor Miklós-oldal útján virtuális kapcsolatba kerülhettem a Rettenetes szülők - és sok más kiváló televíziós film - rendezőjével. Gondoltam egy nagyot és merészet: mivel ismertem írását, amelyben azt mesélte el, hogyan kérte fel Vass Évát és Gábor Miklóst a szerepekre, megkérdezem, nem volna-e kedve a blogom számára megírni a forgatás egész történetét.
És volt kedve :), amit itt is nagyon-nagyon köszönök. Ez itt most nem a kötelező tiszteletkör, valóban nagyon boldog, sőt büszke vagyok, hogy kis blogom publikálhatja Gábor Miklós alkotótársának és idős évei legjobb barátjának egy fontos, közös produkciójukról teljesen őszintén beszámoló írását.
Mielőtt elkezdjük az olvasást, ismerkedjünk meg még jobban Felvidéki Judittal. Az alábbi összefoglalót ő írta:
Magamról:1969-ben érettségiztem a budapesti Eötvös József Gimnáziumban.Egy önképzőkörben voltam Kornis Mihállyal, Baráth Józseffel, Ferenczi Krisztinával. Az Eötvös Diák c. iskolalapban publikáltunk, amit később szerkesztettünk is. Érettségi után felvételiztem színész szakra, mert rendezői szak nem indult minden évben. Már az első fordulón kiestem Ádám Ottó jóvoltából. Filmrendező szak akkoriban 3-4 évenként indult. Nyomdaipari tanuló lettem, a kemigráfus fényképészetet tanultam ki és a Zrínyi Nyomdában töltöttem a gyakorlatot. Közben a József Attila Szabadegyetemen világirodalmat, színháztörténetet és filmtörténetet hallgattam. Készültem a majdani felvételi vizsgára. Nem sok jóval kecsegtettek, mert rendező szakra akkoriban már egy diplomával rendelkezőket vettek fel. Szerencsémre, kitartó rajongásom eredményeként, 1969-ben személyesen megismerhettem Berek Katit (Gyurkó: Szerelmem Elektra, Nagy László-estek, József Attila-estek), s rajta keresztül Zolnay Pál filmrendezőt (Próféta voltál szívem, Hogy szaladnak a fák stb.) Nagy örömömre 1971-ben felvettek rendező szakra.1971-75 között végeztem el a főiskolát. Rendezőtanárom Máriássy Félix, tanársegéd: Gábor Pál. Az utolsó Máriássy-osztály hallgatója voltam, tanáraim még: Fábri Zoltán, Horváth Ádám, Deme Gábor, Illés György, Petrovics Emil, Lengyel György, Makk Károly, Poszler György, Kéry Elemér, Föld Ottó, Makk Károly. 1975 január: Máriássy Tanár úr váratlanul meghalt; az osztályt Szabó István, maga is egykori kedvenc Máriássy-tanítvány vette át, s diplomáztatta le. Diplomafilmem: Franz Kafka: Koplalóművész – főszerepben: Huszárik Zoltán. 1976- tól a Magyar Televízió Drámai Osztályának rendezője, majd főrendezője lettem.Huszonöt évesen diplomáztam jelesre. Első munkám az MTV-ben a Nyitott könyv sorozat „Nagyvilág” irodalmi válogatásában, melyet Elbert János szerkesztett, gyakorlatilag négy novella – John Barth, Marquese, Suksin – adaptációja volt (1976). 1993-ban Balázs Béla-díjban részesültem. 1999-ben – az első Fidesz kormányzás idején, létszámleépítés címén – kirúgtak, ezzel pályám derékba tört, mondhatnám így is.
Linkek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése