Rettenetes szülők - "újratöltve" 1.

Ma Cocteau darabjának 1981/82-es televíziós változatáról szólok, amely Felvidéki Judit rendezésében méltó társa lett az 1945-ös színházi előadásnak. A két produkciót Gábor Miklós személye kapcsolja össze: harmincöt év elteltével természetesen az apát, Georges-ot játszotta, Uray Tivadar hajdani szerepét.

Ugyanez a jelenség egyébként megtörtént Párizsban is: Jean Marais, aki az 1938-as színpadi ősbemutató után 1948-ban filmen is eljátszotta Michelt, az 1980-ban készült francia televíziós változatban Georges alakját öltötte magára. Így őt legalább filmen lehet látni mindkét szerepben. Eljátszom a gondolattal, milyen lenne, ha Gábor Miklós Michel-alakítását is láthatnánk... vagy legalább a hangfelvételét hallhatnánk... De sajnos azt a régi előadást az akkori körülmények között fel sem vették, nem beszélve arról, hogy Gábor Miklós sokkal későbbi előadásainak felvételei is megsemmisültek, pontosabban letörölték őket...

A hajdani színházi előadás és az 1981-es film között különbség a műfordító személye. Gondolom, 1945-ben sürgősen kellett magyarítani a darabot, hiszen Várkonyi frissen hozta Párizsból. Akkor ezt Kilényi Mária tette. Később Örkény István fordította újra, valamikor 1965 előtt, mert A harag éjszakái című antológiában a darab már az ő fordításában látott napvilágot és azóta ebben a változatban kerül színpadra is.

Felvidéki Judit már Gábor Miklós halála után – Vass Éva születésnapja apropóján – a színésznőhöz írt levelében mesélte el, hogyan történt, amikor őt és Gábor Miklóst felkérte a főszerepekre. Szívszorító írás...

A tévéfilm 1982. december 2-án, egy csütörtök este került először képernyőre a Magyar Televízió 1-es csatornáján. Az alkotás az 1983-as Veszprémi Televíziós Fesztiválon a dráma kategóriában elnyerte a fődíjat, valamit Vass Éva a legjobb női alakítás díját.

Sokat keresgéltem az első sugárzás körüli sajtóvisszhangokat és eléggé megdöbbenve tapasztaltam, hogy nagyon keveset találtam. A Film Színház Muzsika például sem a forgatásról, sem a kész alkotásról nem emlékezett meg... Találtam viszont néhány írást az akkori napilapokban, a következő alkalommal ezekből fogok idézni.

Gábor Miklós és Fehér Anna

Végül a stáblista:

Yvonne – Vass Éva
Georges – Gábor Miklós
Léonie – Berek Kati
Michel – Tihanyi Péter
Madeleine – Fehér Anna

Fordította: Örkény István
Dramaturg: Schulze Éva
Operatőrök: Becsy Zoltán, Turi Tibor, Schober Gyula, Kereki Sándor, Lukin Sándor
Díszlet: Felvidéki András
Jelmez: Sárváry Katalin
Rendező: Felvidéki Judit