Mesél a kép...

... én pedig mesélek a képről.
Egész pontosan erről:

Színház és Mozi 1954. június 25.

Először a helyszín: a budapesti Engels téren – ma Erzsébet tér – a régi távolsági autóbusz-pályaudvar előtt áll a kis csoport. Ketten közülük képfelirat híján is felismerhetők: Gábor Miklós és Ruttkai Éva.

Nézzük akkor a kép  újságbeli környezetét.

A képaláírás: Móricz Lilit, a Kecskeméti Katona József Színház művésznőjét nagy örömmel fogadja Gábor Miklós és Ruttkai Éva.

A kép a Vidéki/Pesti színészek élményei című cikket színesítette fekete-fehérben, többedmagával.

Az írásból kiderül, hogy találkozót szerveztek fővárosi és vidéki színészek között, amely este színházlátogatással fejeződött be. Ha az 1954-es dátumra gondolunk, akkoriban sok ilyesmi, színházon kívüli akció zajlott. Java része ismert színészek, rendezők ipari üzemekben való látogatásáról szólt, ahol megszemlélték, hogy akik este beülnek az előadásokra, napközben mivel, hogyan, milyen körülmények között keresik kenyerüket és sor került közönségtalálkozóra is; de voltak ilyen, "barátkozzunk színészek egymás között"-szerű akciók is. Természetesen ezek mind a Párt művelődéspolitikája szellemében történtek. Ám, ha ezt a mázat leszedjük róluk, azért volt ráció az ilyen eseményekben – ha nem is abban a mennyiségben, ahogy ezt előírták. Mostanában egy ideje itt-ott újra csinálnak hasonlót, nyilván más ideológiai tartalommal; ilyen például éppen Gábor Miklós szülővárosa, Zalaegerszeg színházának "falujárás" sorozata, amely már jó egy évtizede, és jelenleg is zajlik.

De térjünk vissza a képre. Móricz Lili tehát a távolsági autóbusszal Kecskemétről Budapestre érkezett többedmagával. A buszról leszállva őt Gábor Miklós és Ruttkai Éva köszöntötték.

Móricz Lili színművésznő, Móricz Zsigmond egyik leánya akkor 39 éves volt. A második világháború előtt többnyire pesti színházakban játszott, majd 1947-ben vidékre került. Tizenegy év alatt megfordult a pécsi, a debreceni, a miskolci, kecskeméti, a szolnoki és a győri színházakban – nyilván nem önszántából költözködött ennyit... 1958-tól gyakorlatilag visszavonult a színészi pályától és már csak szórványosan lépett fel. Idejét édesapja hagyatékának szentelte.

Mindenesetre 1954-ben még a színi pályán működött, akkor éppen a kecskeméti színház tagjaként. Amikor alig fél évvel korábban Ruttkai Éva és Gábor Miklós hatalmas sikerrel vendégszerepeltek Kecskeméten az Ármány és szerelem főszerepeiben, Móricz Lili játszotta Lady Milfordot - nyilván ezért voltak ők a fogadóbizottság.

Ruttkai Éva és Gábor Miklós volt a kor álompárja. A "celeb" szó nem létezett akkor, ám a fogalom igen: ők művészi nagyságuk mellett az akkori idők celebjeinek is számítottak, olyan elképesztő  népszerűségnek örvendtek. Ehhez a színház mellett az akkori magyar filmgyártás is rásegített, így vidéken is nagyjából hasonló mértékű volt a népszerűségük, mint a fővárosban. Pedig még televízió sem volt, illetve éppen csak elkezdődött. Az ember persze rengeteg mindent nem sír vissza azokból az időkből, ám akkor még olyan emberek lehettek celebek (amúgy nagyon utálom a szót), akik ezt ténylegesen meg is érdemelték – nem úgy, mint a mostani, nem is perc-, hanem csak pillanat-emberkék...

Tehát, a legnépszerűbb magyar házaspár ment ki a színésznő fogadására. Nem említi a képfelirat, ám a pici lány nem lehet más, mint kislányuk. Júlia néhány héttel korábban töltötte be első életévét. A virágcsokorból ő is kapott egy szálat, hogy köszöntse a nénit. Szülei próbálják kedvesen e tevékenység felé terelgetni, ám ő másra figyel, ami nyilván sokkal érdekesebb, s közben úgy, olyan testtartással áll ott, akár egy pici primadonna, aki ünneplésre vár :))

Ezeket mesélte nekem ez a fénykép...