Ma 45 éve, 1966. december 28-án láthattam Gábor Miklóssal a Hamletet. Nem egészen 14 évesen életemben először voltam színházban. Akkor is szerda volt :)
 |
| A jegyet azóta őrzöm |
Balatonfenyvesen laktunk, de szerencsére egy nagybátyám és nagynéném élt Budapesten, méghozzá majdnem a Madách Színház szomszédságában, az akkori Lenin körút 40-42. alatti hatalmas bérházban.
Akkor már legalább egy éve könyörögtem, hogy vigyenek el, annyira szeretném látni az előadást. Az engedélyben biztosan közrejátszott, hogy szüleim egyik kolléganője, a fenyvesi iskola magyar tanára is látta és legfelsőbb fokban mesélt róla.
Így nyolcadikos koromban, a téli szünetben felutazhattam Budapestre - ekkor ültem vonatra először egyedül ilyen hosszú utazásra.
Azóta is úgy emlékszem arra az estére, mint életem legszebb élményére. Előtte nagynéném meghívta egyik barátnőjét, aki magyar tanár volt, hogy kicsit előkészítsen az előadásra. Nem árultam el neki, hogy én már egy éve erre az estére készülök, hogy minden hozzáférhetőt elolvastam a Hamletről és Shakespeare-ről , ráadásul az egész darabot szó szerint megtanultam...
Magamban minden évben meg szoktam emlékezni évfordulómról, az idén itt a blogon is megtehetem :) És azzal is emlékezem, hogy most már több hónapja foglalkozom kis blogom keretében ezzel az előadással, korabeli források alapján és különböző aspektusokból - és még fogok is foglalkozni vele, annyira kimeríthetetlen a téma.
Befejezésül nézzünk meg egy hosszabb részletet az 1962-ben rögzített előadásból, középpontjában az úgynevezett Egérfogó-jelenettel:
Színészkirály: Ujlaky László, Színészkirályné: Kelemen Éva, Horatio: Avar István, Polonius: Pécsi Sándor, Ophelia: Vass Éva, Claudius: Greguss Zoltán, Gertrud: Simor Erzsi, Rosencrantz: Árva János, Guildenstern: Tallós Endre. Rendezte Vámos László.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése