Szinkron-Csongor

A közelmúltban megpróbáltam összeszedni Gábor Miklós szinkron-szerepeit. A filmek mellett találtam még egy érdekes közreműködést, ahol tulajdonképpen szinkronhang is volt, meg nem is :)

1974-ben az Állami Bábszínház bemutatta Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjének báb-változatát, méghozzá olyan módon, hogy  az előadás hangját előre rögzítették. Csongor szerepére Gábor Miklóst kérték fel.

A dolog érdekes, mert bár ő valamikor az ötvenes évek végén, vagy a hatvanas évek elején egy csodálatos rádiófelvételben már megszemélyesítette Csongort, ez a szerep 1974-ben számára elég későinek tűnik. Persze a hangjával nyilván el tudta hitetni, de azért kíváncsi lennék, a felvétel készítésekor mennyire hagyatkozott rutinjára, a régi emlékekre és mennyire kellett megbirkóznia azzal, hogy Csongor ekkor már tényleg nem igazán az ő szerepe, legalább is a papírforma szerint. És persze alkalmazkodnia kellett a bábelőadás koncepciójához, bár nyilván nagyobb szabadsága volt, mint egy filmszereplő utólagos szinkronizálásakor.

A többi szereplő hangját többnyire az a művész szólaltatta meg, aki az illető bábot mozgatta. Tünde a csodálatos emlékezetű Havas Gertrúd volt, a magyar gyerekek sok nemzedéke fülében, lelkében élő Mazsola...

Olvassunk bele Demeter Imre hosszabb cikkének kritikai részébe (megjelent a Film Színház Muzsika 1974. 16. számában), amely választ ad a Gábor Miklóssal kapcsolatban megfogalmazott kételyekre is:

A hangok mércéjét a vendégként meghívott Gábor Miklós adja, faustian töprengő, filozófikus-elégikus Csongort játszik el a szövegében. Mint Sinkovits Imre Háry János szövegével, úgy Gábor Csongor hangjával viszi magával a Bábszínház kitűnő színészeit. A prózai színjátszás egyik legjelesebb egyénisége nem kiemelkedni, hanem kiemelni, egységes szövegmondást teremteni akar az előadásban.

Hát igen, az ember Gábor Miklósban soha nem csalódik...

Amúgy a rendezés érdekessége volt, hogy a három vándor, a Kalmár, a Fejedelem és a Tudós is az ő hangján szólalt meg, mint a küzdő-vándorló Csongor belső monológja – ennek tudatában még érthetőbb, hogy miért az ő hangját választották. Csak zárójelben jut eszembe, hogy Kulka János, akit talán a leginkább érzek Gábor Miklós örökösének, sem fiatalon személyesítette meg Csongort a színpadon.

Ismerkedjünk meg az előadás többi szereplőjével is Demeter Imre szemüvegén keresztül:

Csongor bábjával Erdős István

A Csongor-bábot szépen, elegánsan mozgatja Erdős István. Havas Gertrúd (Tünde) líraian finom, érzelemgazdag játékában a szövegmondás és a bábmozgatás egysége, harmóniája kitűnő. Mulatságos és jellemfestő Elekes Pál pompás Balgája – hangban, mozgásban is elsőrendű, akárcsak Szőllősy Irén ízesen, igényesen, mesteri légkört teremtő Ilmája – kiváló bábalakítás. Mirigy hangjában Bánd Anna nemcsak gonoszságot, de emberi szomorúságot is tolmácsol, a bábmozgatásban Kardos Melinda igen jó, széles gesztusokkal fejezi ki ezt a jellemet. A három ördögfióka szerepében egyéni karaktert formál s az ebadták viháncolását, morgásait hangban és játékban kiválóan ábrázolja Pataky Imre, Gruber Hugó és B. Kiss István.

A Bábszínház még az 1960-as évek közepén kezdte meg felnőtteknek szóló előadásait. S bár ez a blog Gábor Miklósról szól, érdemes egy mondatban kitérni arra, hogy milyen csodálatos korszak kezdődött el akkor a magyar bábművészetben. Talán majd írok erről a másik blogomban, mert örömmel tapasztalom, hogy több akkori, zenei fogantatású előadás ma is él a most Budapest Bábszínháznak nevezett színház műsorán.

A Bábszínház honlapját nézegetve azt találtam, hogy a Csongor egykori szereplői közül Erdős István és Gruber Hugó ma is tagja a társulatnak. Szép lenne, ha valamilyen módon eljutna hozzájuk ez a kis írás és volna kedvük elmesélni hozzászólásként, hogyan emlékeznek az előadásra és Gábor Miklósra.

Még adós vagyok a Csongor és Tünde stábjának fontos tagjaival.

Vörösmarty drámai költeményét bábszínpadra alkalmazta Szilágyi Dezső, a színház akkori igazgatója. A bábokat és az előadás egész képi világát Koós Iván tervezte. Az előadáshoz eredeti kísérőzenét írt Szöllősy András. Rendezte Szőnyi Kató.