A Balaton mellett Gábor Miklós másik kultikus helye, ahova szakma és magánélet egyaránt fűzte.
wikipedia
Az áttekintést kezdjük a szakmával, színészi munkájával.
1948 és 1954 között Lysandert játszotta a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, ahova a nyári hónapokra mindig kiköltözött a Nemzeti Színház csodálatos látványvilágú előadása, a Szentivánéji álom. A Nemzeti Színház tagjaként utolsó előadása is itt zajlott, 1954. szeptember legelején, akkor szerződött át a Madách Színházba.
Major Tamás rendezéséről már írtam a blogban a Gábor Miklós szabadtéren sorozatban, érdemes elolvasni és megnézni a képeket.
Lysander szerepe és az élmény visszaköszönt pályáján az 1957-ben forgatott Éjfélkor című filmben, melyben egy akkori önmagához nagyon hasonló népszerűségű színészt alakított, Károlyi Jánost, aki nős férfiként szeret bele egy, a pályáján származása miatt előmeneteli nehézségekkel küzdő balerinába, Vikibe (Ruttkai Éva). Egyik első találkozásuk a Margitszigetre, a szabadtéri színpadhoz viszi őket, ahol a színész Lysander szerelmes szavaival udvarol Vikinek, amelyre ő Helénaként válaszol.
(Érdekesség, hogy néhány nyáron Ruttkai Éva valóban játszotta Helénát abban a bizonyos előadásban.)
Gábor Miklósnak a Sziget magán-szempontból is fontos helye volt. A Katona József utcában élve viszonylag közel lakott hozzá: Ruttkai Évával és cseperedő lányukkal sok sétájuk vezetett oda. Egyik leggyakrabban látható családi képük, Tormai Andor felvétele is ott készült 1959-ben. Gyakori vendégei voltak a Nagyszálló éttermének is.
Az 1962-66 közti majdnem 300 Hamlet-előadás után, amint egy műsorban Götz Béla díszlettervező mesélte, Gábor Miklós, Vass Éva, Körmendi János és ő legtöbbször kocsiba ültek, s hosszú ideig a Szigeten köröztek (ahova akkor még be lehetett hajtani), levezetve az előadás hangulatát.
Gábor Miklós számára igazán kultikussá a Vass Éva-szerelem tette a Szigetet. Mint naplójegyzeteiből kiderül, szokásos találkozóhelyük a nagy platánfa volt, mellette írt a Japánkert halastavának akt-szobráról is (Ülő lány, Csikász Imre alkotása). Erről a nagyközönség Nyomozok magam után című posztumusz kötetének A sziget – Impresszionista leltárféle című fejezetében olvashat.
Forrás: köztérkép.hu
Vass Éva versben is megörökítette, mit jelentett számukra a Margitsziget:
Vass Éva: Szigeti séta
Borús volt a nap? Sütött, zuhogott?
Mentünk, szaladtunk, némán álltunk-e?
Elkapták labdánk, vagy ránk nevettek?
― Nem tudom barátom, emlékszel-e?
Úgy érzem, zöld réten angyalok szálltak
Koszorút helyeztek fejünkre le
Lábuk nem ért se földet se eget
― Nem tudom barátom emlékszel-e?
Én emlékszem "őzi" koronával
Vedlett előttünk, szája fel is meg le
Hányingert éreztél ― élet volt pedig ―
― Nem tudom barátom emlékszel-e?
Zöld, meg zöld, meg halványan lila
Virágok özöne, Margit szigete
Valamit említeni akartam. ...
― Nem tudom barátom emlékszel-e?
Magányos voltál! A sziget válaszolt.
Ízekkel, szagokkal, formákkal tele
Hozzád csatlakozott milliónyi élet!!
― Nem tudom barátom, emlékszel-e?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése