Egy pohár víz

A francia Eugène Scribe habkönnyű vígjátékával, az angol királyi udvarban játszódó Egy pohár víz-zel avatták fel 1954. október 30-án a Madách Színház Kamaraszínházát a Madách téren (ma az Örkény Színház otthona). Benne a Nemzeti Színházból frissen átszerződött Gábor Miklós Masham hadnagyot játszotta.

A színházavató premier előtt alig két héttel Gábor Miklós már bemutatkozott az akkori "nagy" Madách Színházban, a Hevesi Sándor téren (ma az épületben a Pesti Magyar Színház játszik) Rómeó szerepében.  Az ember azt gondolná, hogy Rómeó szomszédságában Masham, a szerelmes-butácska, szépfiú hadnagyocska csak egy kis ujjgyakorlat lehetett számára. De érdemes fellapozni Tollal című kötetét, mit is ír erről ő maga:

Nincs premierhangulatom, két jelenetem közt Jókait olvasgatok az öltözőmben. De a próbák első heteiben mennyi nehézséget okozott ez a szimplának látszó szerep! Romeo után úgy érzi az ember, hogy megoldotta nemcsak ezt az egy szerepet, hanem egész pályáját. Aztán jön a kis Masham, és íme: mindent elölről kell kezdeni.

Túl sok kritikát nem tudok mutatni, több akkori hírlapra, hetilapra nem sikerült ráakadnom. De itt van például az Esti Budapest 1956. november 15-i számában Balla Anna írásának érdemi része:

A Madách Színház Kamara-Színháza szép kiállításban, jó rendezésben, jó szereposztással játssza a darabot. Az „Egy pohár víz“ kiemelkedő alakítása Uray Tivadar Bolingbroke-ja. Ez a szellemes, cinikus államférfi a darab legszínesebb egyénisége. Ha nincs is a színen, akkor is érezzük, ö irányítja, bonyolítja a szép Masham körül zajló eseményeket. Uray Tivadar szellemessége, humora belülről fakad, úgy játssza, élj szerepét, ahogy azt Scribe elképzelte.
Lázár Mária egyénisége, szépsége valódi hercegnőt állít elénk, olyan asszonyt, aki képes az egész udvart irányítani, vezetni a saját érdekeinek megfelelően s el tudja velünk hitetni azt is, hogy szerelemre lobban az ifjú Masham iránt. Kár, hogy néha túlságosan nyíltan erőszakos — ez a rendező hibája is. Gyakran elfelejti, hogy az udvari intrikákban járatos asszony nemcsak, hogy ismeri, hanem élni is tud az udvarban szerzett tapasztalataival. Csípős megjegyzéseinek — Bolingbroke- kal vívott szócsatái közben — néha hiányzik az a finom élezettsége, amely annyira jellemzi ellenfelét.
Abigail bájos figuráját Ilosvay Katalin eleveníti meg. Üde jelenség, kár, hogy naivsága és szerénysége el nem hihető gyorsasággal tűnik el a királyi udvar légkörében.

A szép Mashamot Gábor Miklós alakítja pompásan; kacagtatóan naiv, meghatóan buta fiatalember, aki csak Abigailt szereti s észre sem veszi a királynő és a hercegnő epekedését.

Ügyesen és jól oldotta meg feladatát Barta Mária, aki az ügyefogyott királynőt formálja.
Bozóky István, a darab rendezője, gondos, szép munkát végzett. Gara Zoltán díszletei is nagy sikert aratnak. Külön meg kell említenünk Kreibich Margit pompás kosztümjeit, amelyek nagyszerűen beleilleszkednek a környezetbe.
Az „Egy pohár víz“ mostani felújítása is elkönyvelheti a biztos sikert.

Képek azért vannak, következzen belőlük egy összeállítás:

Esti Budapest 1956. 11. 15.

Színház és Mozi 1954/45

Nézzük a Nők Lapja 1954/45. számában megjelent képeket:

Részlet a képek melletti értékelésből:

Gábor Miklós szintén remek Masham szerepében. Olyan mélyen ostoba és annyira őszintén becsületes, oly szépfiú és annyira nem tud semmit, még azt sem, hogy nem csak három, de akár harminc nő is beleszerethetne egyszerre. 

Végül Vitányi János sorai a Színház és Mozi 1954. október 29-én megjelent 44. számából:

Lázár Mária (hercegnő) és Uray Tivadar (Bolinbroke) rutinos játéka emeli az előadást messze az átlag fölé. Összjátékuk kitűnő, egymás szeme villanását is értik, nagyszerűen használják ki a szellemes párbeszédeket. Velük egyenértékű alakítást nyújt a becsületes, de kissé naiv katonát játszó Gábor Miklós (Masham).

Jó másfél évtized múlva a nagy Madách Színház zenés változatban Sakkmatt címmel mutatta be Scribe vígjátékát. Abban Gábor Miklós Tolnay Klári hercegnőjének az oldalán Bolingbroke szerepében parádézott...