Jegyzetek Gábor Miklós családfájához 5.

A családfában az anyai ágon haladunk tovább. Emlékeztetőül itt az ábra a családnak erről a részéről:

Eddig foglalkoztunk már a szülőkkel (Gábor Béla és Czukelter Ilona), az apai (Goldberger Rezső és Freudiger Róza) és anyai (Czukelter Gábor és Nagy Ilona) nagyszülőkkel, valamint az anyai nagyapa szüleivel (Czukelter József, dozmati Horváth Mária).

A posztok visszaolvashatók a fenti mondat linkjeire kattintva.

Ma az édesanya, Czukelter Ilona anyai nagyszülei következnek. Esetükben egyelőre több adat hiányzik; sok érdekesség és alapvető dokumentum viszont előkerült. Ezeket meg is mutatom.

NAGY SÁNDOR

Gábor Miklós egyik dédapja.

Született: 1843-ban - az évszám sírkövének feliratából tudható.

Apja: Nagy Farkas

Születési helye és anyja neve egyelőre nem ismert. Annyi bizonyos, hogy a zalaegerszegi anyakönyvben nincs bejegyezve az 1843-as születésűek között; de nincs semmi fogódzó a későbbi dokumentumokban, hogy akkor hol keressem...

Ő és apja szerepelnek azon a nagy családfán, amelyet Gábor Júliától kaptam, és amelyről már ejtettem szót. Ez a családfa az apa, Nagy Farkas vonalát további négy nemzedékre vezeti vissza, de évszámok és helységnevek nélkül. Maga a "Nagy" család nemesi família, Kempelen Béla alapvető könyve szerint előnevük "hóttói és bonczodföldi", nemesi levelet III. Ferdinándtól 1649-ben nyertek. Nagy Farkas, és fia, Nagy Sándor ága a "hóttói" ág.

Mi egyelőre maradjunk Nagy Sándor személyénél, akinek testvérei voltak: János, József, Mária, György és Antal.

1877. február 3-án kötött házasságot Felső-Nemesapátiban. Felesége neve: Háry Flóra.

Ez itt házasságuk eredeti anyakönyvi bejegyzése:

Házasságkötésükről létezik egy később elkészíttetett hiteles igazolás, azt a feleség adatainál mutatom meg.

Gyermekük Ilona, 1877 karácsonyán született. Ő lett Czukelter Gábor felesége, majd kétgyermekes édesanyaként nagyon fiatalon, 1909-ben meghalt.
Nagy Sándor további gyermekei Malvin és Irma.

Zalaegerszegen éltek saját házukban, a mai Ady utca 13. alatt egykor állt házban. Nagy Sándor hatósági végrehajtó volt. Elnézve az ügyeket, amelyekkel foglalkozott, s melyekből sokat megtalálhatunk hivatalos közlemények alakjában régi zalai újságokban, hagyatéki eljárásokat, árveréseket bonyolító hatósági jogász lehetett. 

1919-ben (dédunokája, Gábor Miklós születésének évében) hunyt el, 76 éves korában. Halálának bejegyzését sem találtam meg a zalaegerszegi anyakönyvben, pedig hosszú évtizedeken át ottani lakos volt - esetleg ő is a fővárosban próbálta gyógyíttatni magát, mint tíz évvel korábban Ilona lánya? Az ismert történelmi események miatt a Zala megyei újságoknak az 1919-es évfolyama meglehetősen hiányos, azokban sem sikerült pontosabb adatra bukkanni és gyászjelentése sem került elő. Ismert viszont sírköve: a zalaegerszegi Göcseji úti temetőben abban a sírban nyugszik, ahol fiatalon meghalt lánya; később oda temették feleségét is. 

NAGY SÁNDORNÉ  

Leánykori neve Háry Flóra, nemesi előneve: "hári".

Született: 1854. november 24. (a nap valószínűleg megkeresztelésének napja, pár nappal előtte születhetett)
Születési helye: Nemesapáti

A helybeli katolikus anyakönyvet nem vonalazták meg rendesen, egymásba érnek a rendkívül szűk rubrikák. Ezért csak a bejegyzés elejét mutatom (a másik felén a keresztszülők eléggé olvashatatlan nevei vannak) Pirossal megjelöltem Flóra és szülei nevét:

 Szülei: Háry Antal és Balásy Klára

Házasságot kötött 1877. február 3-án Felső-Nemesapátiban.
Férje: Nagy Sándor

Itt van a külön igazolás házasságkötésükről (Gábor Júlia bocsátotta rendelkezésemre):

Gyermekei: Ilona (1877. 12. 24.), Malvin, Flóra.

A családi hagyomány szerint saját gyermekeik mellett Háry Flóra és férje nevelték a férj testvérének, Nagy Jánosnak árván maradt fiait, Jánost és Istvánt.

Háry Flórának meg kellett érnie 1909-ben Ilona lánya halálát, majd 1919-ben özvegyen maradt. Ő maga 77 éves korában, 1931. január 19-én hunyt el a zalaegerszegi kórházban.

Itt a zalaegerszegi állami anyakönyv bejegyzése:

  
Haláláról a következő hír jelent meg a Zalamegyei Újság 1931. január 20-i számában:

Végére jutottunk az anyai dédszülők áttekintésének. Az őket megelőző nemzedékből egyelőre csak neveket tudok, még azt sem mind. Az apai ágon ennél rosszabb a helyzet, ott csak a nagyszülőket tudtam valamennyire bemutatni. Az ő életük olyan településekre vezet vissza (Csetnek és Hercegszántó), amelyeknek anyakönyveit eddig nem sikerült elérnem. 

Így egyelőre befejezem az egyenesági ősök részletesebb áttekintését - a kutatást persze nem! Vannak még információim néhány oldalági rokonról a Czukelter-ágból. Próbálok keresni hozzájuk további adatokat. Érdemes lesz foglalkozni velük, mert már most látszik, hogy bizony a gének működtek: közöttük több kiváló műkedvelő versmondó és énekes volt 🙂