Ebben a posztban megpróbálom számba venni Gábor Miklós elismeréseit, kitüntetéseit.
Előtte egy fénykép 1962-ből, az Érdemes Művész-díj átvétele utáni fogadáson készült (Lázár Mária, Both Béla és Kiss Manyi társaságában):
 |
| MTI fotó III. évf. 14. sz. |
Kitüntetéseinek jellege és listája természetesen tökéletesen tükrözi a kort, amelyben élt, a kor magyar történelmét. Pályája ugyan elindult a Horthy-korszakban, ám a háború miatt érdemben csak 1945 tavaszán kezdődhetett meg a Nemzeti Színházban, amelynek később párttitkára is lett.
1953-ban kapta meg a Kossuth-díjat Visnyevszkij: A feledhetetlen 1919 című színművében Sztálin alakjának megformálásáért. Pályájának — mondhatni — tragikuma, hogy amikor úgy igazán és teljesen megérdemelte volna ezt a legfontosabb kitüntetést, megtagadták tőle, mintegy büntetésből. Ugyanis nem csak elszerződött a Nemzeti Színházból (1954), lemondva a párttitkárságról, hanem 56 után a pártból is kilépett. Ezt a kádári konszolidáció idején soha nem bocsátotta meg neki a politikai vezetés. Hasonlíthatatlan sikereit azért nem lehetett figyelmen kívül hagyni, kapott is Érdemes és Kiváló Művész kitüntetést, de Kossuth-díjat nem (pedig, ha megnézzük azt a korszakot, több kimagasló színészt és rendezőt nem csak egyszer jutalmaztak vele). Idővel az a tény, hogy Kossuth-díját Sztálinért kapta, elfelejtődött, de aztán később mégis előkerült, negatív felhanggal. Pedig ő, a kritikák tanúsága és saját — magával szemben mindig a legkíméletlenebb — értékrendje szerint is bizony jól játszotta Sztálint, tehát az 1953-as díj mögött minden bizonnyal szakmai elismerés is volt. Ezt bizonyítja, hogy Rajczy Lajos, a második szereposztás Sztálinja nem kapott kitüntetést (zokon is vette, de ez egy másik történet). De kétségtelen, hogy Gábor Miklós Kossuth-díja mögött ott volt a politika; ezért szomorú, hogy Hamletért, Henrikért és további nagy alakításaiért, amik mára nem csak színháztörténeti legendává, hanem a magyar művelődéstörténet nagy értékeivé váltak, nem kaphatta meg. Azért a rendszerváltás előtti utolsó pillanatokban, 1989-ben kitüntették a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével, 70. születésnapja alkalmából, de az akkoriban szokás volt, hogy ilyen kerek születésnap alkalmából a kimagasló személyiségek kapjanak valamilyen szintű (párt)állami elismerést.
Az idők változását jól mutatja jelölése a már akkor is sok vitát kiváltó Erzsébet-díjra.
Kifejezetten szakmai, a szakma által alapított és odaítélt díjat szerintem nem kapott annyit, mint amit pályája megérdemelt volna. Igaz, az "átkosban", az ő leginkább csúcs-korszakának számító időszakban csak állami díjak léteztek, szakmai díjakat csak a rendszer "puhulása" idejében lehetett létrehozni (kivéve talán a rádiós nívódíjakat, amiből többször kapott - ezeket viszont ma nem igazán lehet visszakeresni). Szakmai díjak lettek az országos színházi találkozókon a különböző kategóriákban kiosztott elismerések. A III. ilyen rendezvényen, 1984-ben nyerte el a legjobb férfialakítás díját zalaegerszegi Luciferéért, majd már tényleg nagyon későn, évtizedekkel filmes pályafutásának befejeződése után, 1995-ben kapta meg a Filmszemlén az Életmű-díjat.
A rendszerváltás után, 1994-ben is kapott egy nagy állami kitüntetést, hetvenötödik születésnapja alkalmából. 1996-ban a közönség szeretetét bizonyította, hogy a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett, rögtön első alkalommal. Szerintem az elsők között lett volna helye a Nemzet Színészei között is, de ezt az elismerést halála után alapították.
Aminek pedig ő maga valószínűleg a legjobban örült, az a Füst Milán-díj volt, amelyet íróként vehetett át a halála előtti évben.
Nézzük akkor díjait, kitüntetéseit kronológiai sorrendben, dokumentumokkal alátámasztva — azokat is, amelyekről ebben az összefoglalóban külön nem szóltam. Remélem, valamennyit sikerült megtalálni!
1949
A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje
A Valahol Európában film legfontosabb alkotóinak sorában kapta a kitüntetést (a rendező, Radványi Géza ekkor már újra nem Magyarországon élt, azért nincs a listán).
 |
| Magyar Közlöny 1949. 59. március 17. |
1952
Sztanyiszlavszkij-plakett
A Magyar-Szovjet Társaság adta át Visnyevszkij: A feledhetetlen 1919 című darabjában Sztálin alakjának megformálásáért.
 |
| Szabad Nép 1952. június 10. |
 |
| Ilyen volt Sztálin szerepében |
1953
Kossuth-díj, 2. fokozat
Sztálin-alakításáért
 |
| Magyar Közlöny 1953. 8. március 16. |
 |
| Színház és Mozi 1953. 12. |
1955
Szocialista Munkáért érdemérem
A felszabadulás tizedik évfordulója alkalmából kapta.
 |
| Magyar Közlöny 1955. 43. április 17. |
1962
Érdemes Művész
Indoklás: Eddigi kimagasló színészi teljesítményeinek elismeréséül, különös tekintettel a Hamlet címszerepére. (A poszt tetején mutatott fénykép ennek átvétele után készült.)
 |
| Magyar Közlöny 1962. 22. április 5. |
 |
| Film Színház Muzsika 1962. 14. |
1967
Kiváló Művész
Ezt a kitüntetést azok nyerhették el, akik már legalább öt éve Érdemes
művészek voltak. Gábor Miklós pontosan öt év múlva meg is kapta a Hamlet, a IV. Henrik címszerepének megformálásáért és a Koldusopera főszerepében nyújtott alakításáért.
 |
| Magyar Közlöny 1967. 20. április 2. |
1979
Munka Érdemrend arany fokozata
Hatvanadik születésnapja alkalmából, művészi munkássága elismeréséül tüntette ki az Elnöki Tanács.
 |
| Magyar Közlöny 1979. 18. |
1984
Legjobb férfi alakítás
A III. Országos Színházi Találkozó díját zalaegerszegi Lucifer-alakításáért kapta.
 |
| Film Színház Muzsika 1984. június 23. |
1989
A Magyar Népköztársaság Zászlórendje
Indoklás: Kiemelkedő művészi tevékenysége elismeréséül, április 4. alkalmából. Az alkalom 70. születésnapja volt.
 |
| Magyar Közlöny 1989. 24. április 24. |
1990
A Színikritikusok díja: Legjobb férfialakítás az 1989/90-es évadban
Lukács György szerepéért Eörsi István: Az interjú című darabjában (Játékszín)
 |
| Színház 1990. 10. (MTI) |
Erzsébet-díj jelölés
Vámos László ajánlása alapján. A Spéter Erzsébet által alapított díjat végül abban az évben Huszti Péter nyerte el.
 |
| Népszabadság 1990. szeptember 6. |
1991
November 11-én, az Erzsébet-díj Operaházban megtartott gálaestjén Gábor Miklós Életműdíjat vehetett át Czeizel Endre kuratóriumi elnöktől.
 |
| Kurír 1991. november 11. |
1993
A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja lesz.
1994
A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal
 |
| Magyar Közlöny 1994. 108. november 2. |
 |
| Népszabadság 1994. 12. 13. |
1995
A XXVI. Magyar Filmszemle Életműdíja
 |
| Magyar Nemzet 1995. február 4. |
Csillagok Fala
George F. Hemingway, magyar származású amerikai üzletember hozta létre a Csillagok Falát az akkori Pizza Hut gyorsétteremben (az Erzsébet körút és a Király utca sarkán). Gábor Miklós és Vass Éva 1995. március 17-én örökítették meg kezük lenyomatát. 2003-ban ezek az emlékek az Uránia moziba kerültek át, sajnos, nem igazán méltó körülmények közé...
 |
| Kurír 1995. március 17. |
1996
Pro Urbe Budapest-díj
 |
| Magyar Nemzet 1996. november 16. |
A Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagja
A Halhatatlanok Társulatát a Magyar Televízió egykori kulturális műsorszerkesztősége, a Stúdió kulturális hetilap alkotói, Érdi Sándor és Szegvári Katalin hozták létre 1996-ban. Rögtön az első alkalommal, Benkő Gyula, Darvas Iván és Kállai Ferenc társaságában Gábor Miklós is Örökös Tag lett. A kitüntetettek lábnyomát a televízió nyilvánossága előtt rögzítették az Operettszínház előtti parkosított részen.
Díjátadó
gálaműsorra is sor került, később pedig a Magyar Televízió portréfilmet
készített a művészekről. Gábor Miklós filmjét Felvidéki Judit rendezte
és ő volt a beszélgetőtárs is.
1997
Füst Milán Prózai Díj
Sánta szabadság című regényéért és a Füst Milán-életmű színreviteléért nyerte el. A díjat 1975-ben Füst Milán özvegye alapította.
 |
| Népszabadság 1997. november 29. |
Halála után emléktáblával jelölték meg zalaegerszegi szülőházát és azt a budapesti épületet, amelyben évtizedeken át lakott. Egy (nem igazán sikerült) portrédombormű a mostani Nemzeti Színháznál található, legutóbb pedig utcát neveztek el róla Zalaegerszegen. Ezek legtöbbjéről már szóltam itt a blogban, a linkelt szavakra kattintva a posztok visszaolvashatók.
