A helység kalapácsa 4.

(Egyelőre) utolsó kritikánk A helység kalapácsáról a Népszabadság korabeli számából:

Vígeposz - így jelölte meg Petőfi A helység kalapácsa műfaját. Zseniális fricskát dobott vele a hősi eposzoknak, a dagályos, cikornyás stílusnak, a finomkodó verselésnek, az élettelen, nemesi hősöknek, vértelen lovagoknak és sápadt hercegkisasszonyoknak.

A tévé-változat - nyugodtan mondhatjuk - újra felfedezte a közvélemény számára a művet. Merész vállalkozás volt és jól sikerült, Zsurzs Éva rendezését vérbő, egészséges humor, a figurák és a szöveg szatírikus tartalmának hiánytalan kiaknázása jellemezte. A vásári játékok hangulatában zajlott le a történet. A tolmácsolás módszere felszabadult s mégis mértéktartó komédiázás. A kínálkozó naturalizmus helyett játékos ötletekben oldódik. Az eredeti szövegen természetesen nem változtattak. Ügyesen, a színesítés s a hangulat kedvéért beiktattak a kocsmai jelenetbe néhány korabeli Petőfi-verset Szöllősy András népi ihletésű muzsikájával.

A műben aránylag kevés a szereplők közvetlen dialógusa: elbeszélő tájékoztat az eseményekről. Gábor Miklós gunyoros, lendületes és színes versmondása sokat segített abban, hogy az epikus szerkezet percig sem vált unalmassá a képernyőn. A rendezés érdeme az illusztratív részek kidolgozása. Az elbeszélés alatt látványos, humoros cselekményt mutatott be, amelynek minden mozzanata pontosan jelezte az elbeszélő szavait, vagy éppen ráfelelt, érzékeltetve, hol mond a költő szándékosan nagyot, mint például Bagarja uram bemutatásában - Ascher Oszkár találó alakításában - vagy Fejenagy tekinteténeke leírásában, amikor a nagyerejű kovács rádöbben: bezárták a templomba. Zsurzs Éva igen jól építette fel a játék képsorait, kiválogatva a lehetséges képekből a legérdekesebbet,  sokszor éppen mellékmozzanatok beiktatásával. Fejenagy és a kántor összetűzésekor például néhány pillanatot a gyáván meghúzódó Harangláb bemutatásának szentelt.

A kitűnő szereposztás részes a sikerben. Bessenyei Ferenc a robbanó temperamentumú, nagyerejű kovácsban nemcsak kitűnő humorérzékéről tett tanúságot, hanem saját színészi alkatának alapos ismeretéről is, akárcsak Major Tamás, aki a macskabajszú és fondor lelkületű egyházfiban pompás humorral, a romantikus intrikus játékstílus paródiáját is eljátszotta. Garas Dezső savanyú, félszeg kántora is színészi telitalálat, Mészáros Ágit pedig régen láttuk ennyire elemében és humoránál. Gobbi Hilda, Agárdy Gábor és Barsi Béla egy-egy vidám epizód-figurával egészítette ki a játékot, amelyet Czabarka György fotografált élvezetesen, hatásosan. Említést érdemelnek a különösen jól sikerült maszkok és jelmezek.  

Mai fényképeimen "akció"-jelenetek :)

A Lantos bemutatja a címszereplőt

Harangláb a kántort cukkolja

A kántor óvatos széptevése

A tettenérés :)

A büntetés

A kántor felesége is akcióba lép...

... és ez az eredménye...

Azért a Lantosnak is jutott egy kis nedű :)

A helység kalapácsa 3.

Folytatjuk A helység kalapácsa kritikáinak felidézését.
Előzmények ITT és ITT.

Illés Jenő kritikája a Film Színház Muzsika 1965. 12. számában:

Petőfi Sándor szatírikus vígeposzát Zsurzs Éva érdekes rendezésében, Szöllősy András stílusos zenéjével, Czabarka György fotografálásával láthattuk. A vállalkozás egészében sikerült, bár előzetes aggodalmainkat nem tudta teljes mértékben megcáfolni. Úgy éreztük, alig lehet elképzelni képtelenebb vállalkozást, mint filmszerű jelenetekben megjeleníteni A helység kalapácsát, amelynek humora jellegzetesen verbális töltésű, az eposzok fellengzős hangját utánozza. Halhatatlan ereje a cselekmény perszifláló jellegéből táplálkozik. Mindez határozott kompozíciót és paródiaírói stílust jelent, a televíziós feldolgozás tehát eleve arra kényszerül, hogy a jellemzés nyelvi találatait a képi fantázia számára hódítsa meg.

Zsurzs Éva rendezése a hajdankori vásári színjátékok modorában a költőt, az eposzírót mintegy narrátorrá, kikiáltóvá lényegítette át, és sok finomsággal, találattal, szellemmel azt aknázza ki a képi megjelenítés számára, ami legjobban volt hasznosítható e műfajban. Nagyszerű színészi jellemrajzok galériája ez a játék. Major Tamás ellenállhatatlan erővel, finom humorral, szinte csak arcjátékkal, gesztusokkal jellemezte a fondorlelkületű egyházfit, Garas Dezső karikírozó kedvét szabadjára engedhette a lágyszívű kántor megjelenítésében, s a szélestenyerű Fejenagy koma, a kovács, Bessenyei Ferenc találó játékában élt és szórakoztatott. Mészáros Ági finom humorral, szatírikus kedvvel ábrázolta Szemérmetes Erzsókot. Gábor Miklós a Lantos szerepében meg tudta teremteni a játék stílusos kommentálását.

Képek a további szereplőkről:

de először újra a Lantos :)

Bagarja: Ascher Oszkár

Csepü Palkó: Agárdy Gábor

Amazontermészetű Márta: Gobbi Hilda

a banda

Még mindig lesz folytatás!

A helység kalapácsa 2.

A következőkben az 1965. március 13-án bemutatott televíziós film (stáblistáját lásd itt) korabeli kritikáiból szemezgetünk, képekkel alaposan megspékelve :)

A Lantos: Gábor Miklós

A Népszavában (1965. március 19.) Vajk Vera ezt írta: 

Merész, úttörő vállalkozás volt képernyőre vinni Petőfi: A helység kalapácsa című szatírikus eposzát. A televízió formanyelvére alkalmazni, látvánnyá tenni egy elbeszélő költeményt, amelyben alig van dialógus, képekben is érvényesíteni vaskos báját, bővérű humorát - nehéz feladat. Zsurzs Évának, a kitűnő rendezőnek mégis sikerült. A vásári játékok stílusában bemutatott vígeposz hiánytalanul visszaadta a szöveg és a figurák humorát. A rendezői lelemény egy sereg játékos ötlettel, mulatságos és jellemző képsorral kísérte az elbeszélő részeket, amelyeket Gábor Miklós irónikus-vidáman tolmácsolt. A kitűnő szereposztásnak, a jó színészvezetésnek és a közreműködők egyéni teljesítményének nagy része van a sikerben. Major Tamás remekelt a fondorlelkű egyházfi szerepében, Bessenyei Ferenc ugyancsak kitűnő humorérzékről tett tanúságot. Mészáros Ági küllemével nem képviselte ugyan a szemérmetes Erzsók "ötvenöt éves bájait", viszont bájosan groteszk alakítást nyújtott. Tetszett Garas Dezső savanyú kántora, Gobbi Hilda amazontermészetű Mártája, Agárdy Gábor, Ascher Oszkár, Barsi Béla epizódalakítása. Czabarka György képsorai, Szöllősy András zenéje, a jól sikerült díszletek és jelmezek elismerést érdemelnek.

 Lássuk a főszereplőket:

Fejenagy: Bessenyei Ferenc

Szemérmetes Erzsók: Mészáros Ági

Harangláb: Major Tamás

A lágyszívű kántor: Garas Dezső

Nem igazán értem, hogy mi volt a kritikus kifogása Mészáros Ági "küllemével" kapcsolatban, aki 48/49 éves volt a forgatáskor, alig valamivel fiatalabb, mint amennyinek Petőfi megírta Erzsókot...

Folytatom!