Mai posztom rövidebb lesz. Legutóbb jól körbejártuk a Kard és kocka
című, 1959-ben kalandfilm készítésének szándékával forgatott filmet.
Inkább a hiányosságokról esett szó, de vannak a filmnek értékei is,
amiket elsősorban a kiváló színészek képviselnek. A film szinte pazarló
ezen a téren, amire a legjobb példa Törőcsik Mari szerepeltetése. Ő
ekkorra már túl van olyan hatalmas sikereken, mint - természetesen - a
Körhinta, de elkészült már az Édes Anna és a Vasvirág is, amikor ebben a
filmben egy egészen jelentéktelen szerepre szerződtették: szinte csak
statiszta volt Ruttkai Éva mellett... Ez enyhén szólva pazarlás volt, de
mutatja a filmkészítői szándékot, hogy tényleg minden eszközt be
akartak vetni a siker érdekében.
Olvassuk tovább Sas György kritikáját a Film Színház Muzsika 1959. 20. számából:
A
főszereplők igyekeznek korhűen és mulattatóan játszani, s ez leginkább
Balázs Samunak sikerül. Az ő arca a legjellegzetesebb, a legszínesebb s
vibrálóbb; Schwartzenau figuráját annyi önmalíciával, tartalmas humorral
telíti meg, hogy az ő finomkodó, széptevő, pökhendi és póruljárt, és
sok egyéb fintorú, hanghordozású játéka marad legtovább emlékezetünkben.
Jó kuruc tempóval, vígsággal, ravaszdisággal lendül Árvay kapitány
szerepébe Gábor Miklós is, de e lendületnek nincs miben robbannia. Szabó
Ernő ijedt Pöschl írnoka, Ruttkai Éva bájos, honszerető Josefa
leányasszonya, Rajz János oktondi labanc őrmestere, Törőcsik Mari hamvas
Pólikája, Bánhidi László angol lord imitációja rak fel egy-egy
kellemesebb színfoltot a vászonra. Simon Pali szerepének korlátairól már
szóltunk, kára elsősorban Zenthe Ferencre hárul, aki vajmi keveset tud
kicsiholni a maga meg a közönség javára ebből a halovány kalandhősből.
Forgács
Ottó eleinte egy-egy szép hangulatos természeti képpel lep meg, később
az éjszakában forgatott jelenetei már élettelenebbek. Petrovics Emil
filmzeneszerzői bemutatkozása sikert hozott, mindvégig jól igazodik a
jelenetek hangulatához és hozzájuk is tesz sokat.
Egyfajta
tetszéssel ebben a félig bevégzett formájában is találkozni fog a film,
mert némely műfaji sablon egyszerű és kényelmes alkalmazása mindig eléri
a maga bevált hatását. Szórakoztatni, derűt kjelteni ezen a mérsékelt
szinten is lehet, ám ez semmiképpen sem lehet filmművészetünk törekvése.
 |
| Árvay kapitány és társa arisztokrata álruhában a fogadóssal |
Végül itt van Rajk András summázata a Népszava 1959. május 16-i számából:
A
film fényképezése, Forgács Ottó munkája jó. Petrovics Emil kísérőzenéje
hasonlóképpen nagyon tetszett. Jók a színészek is. A kalandfilm azonban
már jellegében nem kíván olyan színészi elmélyülést, hogy Balázs Samu,
Szabó Ernő, Pécsi Sándor, Ruttkai Éva, Gábor Miklós, Bánhidi László,
Zenthe Ferenc és a többiek művészetét szükséges volna ezúttal elemezni.
Az adottságokban oly gazdag Törőcsik Marit ellenben igencsak felesleges
volt egy teljesen üres figurában szerepeltetni. Helyesebb lett volna tán
a javasolt eszközök valamelyikével emelni új kalandfilmünknek egyébként
újdonság létére így is elismerést érdemlő színvonalát.
