SMS Opheliától :)

Mai bejegyzésem személyes jellegű lesz. Ehhez a nézőponthoz ritkán szoktam itt folyamodni, hiszen blogom fő célja Gábor Miklós pályájának be- és felmutatása, emlékének őrzése és szétsugárzása. Magát a blogot ugyan egy szubjektív sorozattal kezdtem, amiben azt próbáltam elmondani, hogy miért is csinálom, amit azóta is csinálok, de aztán igyekeztem a fő célkitűzésre koncentrálni, kevés személyes beütéssel. De most szeretném elmesélni, nagyon boldoggá tett, hogy a múlt héten - ráadásul már nem is először - SMS-t kaptam Vass Évától.

Miután 2011 áprilisában elindult a blog, több nagy öröm is ért: kapcsolatba kerülhettem Gábor Miklós lányával, Júliával, valamint Felvidéki Judittal. Az ő révükön pedig virtuálisan sikerült eljutnom Vass Évához is, aki körülbelül másfél éve hallott először a blogomról. Miután erről Gábor Juli beszámolt, vettem a bátorságot és küldtem Vass Évának néhány írást kinyomtatva. Pár napra rá, estefelé megpittyent a telefonom - Vass Évától érkezett SMS. Azt írta benne, hogy a küldött írások boldoggá is tették, de fel is zaklatták, és nagyon köszöni őket. Én gyorsan válaszoltam, hogy sajnálom, felzaklatni nem szerettem volna, és amilyen nagy a vesztesége, annyira gyönyörű, ahogy "voltak egymásnak" - tulajdonképpen valami hasonlót próbáltam megfogalmazni, mint amit éppen Vass Éva említett egy interjúban, amit a múltkor idéztem: "Könnyezhetsz, mert elment, mosolyogj, mert élt". És írtam, hogy én ezzel a bloggal a saját lehetőségeim szerint megpróbálom őrizni Gábor Miklós emlékét. Mire érkezett még egy üzenet, aminek a vége az volt: "Most már puszi: Vass Éva". Én meg csak ültem itthon, közben rám sötétedett, szerencsére semmi nem volt bekapcsolva, teljes csend vett körül, és olyan hihetetlennek és csodálatosnak tűnt, hogy az az Ophelia küldött nekem SMS-t, akit tizenhárom és fél éves koromban láttam a Madách Színházban Gábor Miklós Hamletje oldalán...

Az idén pedig, nyolcvanadik születésnapja kapcsán jutottak el Vass Évához újabb részek a blogból - részben Felvidéki Judit vitte magával a saját visszaemlékezését a Rettenetes szülők forgatásáról, amikor személyesen köszöntötte meg ezen a kerek születésnapon Vass Évát; ez a remek sorozat nagy megtiszteltetésként itt a blogban láthatott napvilágot; másrészt én is küldtem neki postán újra, az általam írt és összeállított részekből válogatva, mint kis születésnapi ajándékot. Judit más üdvözleteket és köszöntéseket is továbbított: azokat, amelyeket az ő Facebook-os oldalára írtak a művésznő tisztelői - akik között én is ott voltam, hiszen az  oldalra mindig feltehetem, ha újdonságot írok a blogba. Ezekre Vass Éva a következőt válaszolta:

KEDVES GÁBOR MIKLÓS EMLÉKÉRE oldal Olvasói, Nézői és Szerkesztői!
Köszönöm a születésnapi megemlékezést, a kedves hozzászólásokat. Nagyon meglepett, és egyben meg is hatott, hogy nem felejtkeztek el rólam, rólunk. Szívet, lelket melengető soraikat, leveleiket, jókívánságaikat nyomtatásban is megkaptam. Nem akartam hinni a szememnek. Igazi ünneppé emelték számomra ezt a napot. Boldoggá tettek. Köszönöm, Drága Miklósom nevében is, aki mindig itt van velem, bennem. KÖSZÖNÖM! Ne felejtsék, mi addig élünk, amíg ÖNÖK emlékeznek RÁNK!

Vass Éva

Judit elmondása szerint azon a szép délutánon Vass Éva "büszkén és boldogan" mutatta neki közben megérkezett küldeményemet és másnap újra kaptam köszönő SMS-t Opheliától, Yvonne-tól, Berenikétől...