Részlet Békés Itala Égi játszótársak címmel 2012-ben megjelent könyvéből (Argumentum Kiadó).
Előtte egy fénykép az MTVA fotoarchívumából, Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom című drámájának egy jelenete a Madách Színházban, 1961 (Bartal Ferenc felvétele).
Gábor Miklóst 1941-ben A bécsi gyémántokban láttam először a Madách Színházban játszani. Főiskolásként sok-sok darabban megcsodáltam a Nemzeti Színházban. A színész-filozófus Miklóst tevékeny mozgalmi embernek ismertem meg.
A Madách Színházban 1958-ban egy nagyon visszafogott, töprengő, kissé gátlásosnak tűnő, rendkívül kellemes kollégát láttam viszont.
Mikor a Madách Színház kamaratermében bemutattam egyszemélyes színházam "NŐ!?" című műsoromat, Miklós óvatosan kérdezte: "Szeretnélek megnézni. Nem zavar?" "Nem Miklós, engem még a Kádár János sem."
Először azt gondoltam, azért kérdezte meg, mert úgy vélte, hogy az ő személyes jelenléte miatt izgulnék. De nem. Amikor előadás után elismerését fejezte ki, kíváncsian érdeklődött, hogy merek kiállni ilyen kis színpadra két óra hosszat, szemtől szembe a közönséggel, partnerek nélkül. Mert ő hiába kacérkodik a gondolattal, hogy önálló műsort készítsen, nincs hozzá bátorsága.
Híres Hamlet szerepét ki tudja, hányszor játszotta a Madách Színházban, Mégis, mikor fellépett az Egyetemi Színpadon a Hamlet nagymonológgal, "Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés" mondat után elsötétült előtte a világ, óriási szünet... és nem tudta tovább mondani...
Itt a könyv címlapja:
És itt van a könyvben közzétett illusztráció:
Néhány rövid megjegyzés:
Békés Itala és Gábor Miklós 1958 és 1974 között voltak kollégák a Madách Színházban. Érdekes módon nem sokszor játszottak együtt, mindössze a következő előadásokban:
Elveszett paradicsom (Sarkadi Imre)
Az ibolya (Molnár Ferenc)
Ami pedig a Hamlet nagymonológjával történteket illeti, ezt egyszer Lukács Sándor is elmesélte. Megpróbálom megkeresni és közzétenni 😊
