Kortársak Gábor Miklósról: Záray Márta

Meglepő, de volt személyes kapcsolat Gábor Miklós és a magyar könnyűzenei élet nagyasszonya, Záray Márta között - még egészen ifjú korukban.

 

A fiatal Záray Márta (slagermuzeum.network.hu)

 

A tatabányai bányászcsaládból származó tehetséges leendő táncdalénekesnő egyik bátyja, az általa különösen nagyon szeretett, Pubinak becézett Géza 1943-ban bevonult katonának, s együtt katonáskodott Gábor Miklóssal. Ekkor Márta már az Országos Színészképző Egyesület színiiskolájának növendéke volt - 1942 és 1946 között tanult ott. Gábor Miklós, aki 1940-ben végezte el a Színiakadémiát, 1941-ben bemutatott első három filmje után már kezdett ismert lenni, s a színi/énekes pályára készülő Mártának már ekkor kedvence lett. Testvére révén pedig találkozott is vele. Önéletrajzi könyvében elmesél egy esetet, melynek harmadik szereplője testvére Némay Zoltán nevű főnöke. Zoltán udvarolni próbált Mártának, aki rendkívül nagyképűnek találta őt, nem vette komolyan, de azért kacér leányzóként gyakran incselkedett vele és szinte provokálta őt. Márta bátyja Sárszentmihályon volt katona, ahol jóban lett a helyi földesúrral. Szterényi báróék sok karitatív munkát végeztek, a frontra induló katonáknak gyűjtöttek ruházatot és élelmet, s búcsúztatásukra műsoros esteket szerveztek. Ebbe Záray Géza, majd a báróék meghívására Márta is bekapcsolódott. 

Most már tudjuk a kissé szövevényes alapszituációt, adjuk át a szót Mártának. Szavait Sárdi Enikő jegyezte le a Nekünk találkozni kellett című, Záray Mártáról és Vámosi Jánosról szóló könyvében:

Egyszer Tácon volt az egyik frontra induló csapat búcsúztatása, Gézával oda is elmentünk fellépni, a szokásos módon énekeltünk, táncoltunk, műsort készítettünk. Némay Zoli tudomást szerzett a fellépésről és rögtön felajánlotta, hogy majd ő elvisz minket. Tudtam, hogy megint kezdődik az incselkedés, így hát mi mást válaszolhattam volna, mint hogy én sajnos csak négylovas hintóval vagyok hajlandó utazni. Gondoltam nem árt, ha megjátszom kicsit a művésznőt. Zoli erre jó pipa lett, de azért megszerezte, amit kértem. Felszálltunk és elindultunk. Ahogy mentünk, egyszer csak egy katonára lettünk figyelmesek az út szélén. Pubi hátulról is felismerte, Gábor Miklós volt. Nagyon megörültem és azonnal szóltam Zolinak, hogy álljon meg, mert itt megy Miklós. Zoli azonban megmakacsolta magát, és közölte, hogy ő ugyan nem áll meg, esze ágában sincs felvenni, mert Miklósnak nincs rangja. Hallatlan! Sose jutott eszembe, hogy ennek alapján elítéljek valakit, akkor ez az ember hogy veszi a bátorságot hozzá? Mit tudtam én politikáról, közéletről, érdekekről, hogy őszinte legyek, ez engem sosem érdekelt. Szóval nagyon mérges lettem és közöltem Zolival, hogy márpedig nekem ettől az embertől van dedikált fényképem, és vegye tudomásul, hogy Miklós az [színi]akadémiára járt, én meg az egyesületi színiiskolába, és ha nem áll meg és nem veszi fel, akkor én leszállok, mit leszállok, leugrok a hintóról. Meg kellett állnia felvenni Gábor Miklóst, aki Zolival ellentétben nagyon tetszett nekem. Aznap a szokásosnál is nagyobb sikert arattunk, Miklós jelenléte engem centikkel emelt a föld fölé, egészen megtáltosodtam, Zoltán ezek után végképp nem érdekelt.

Márta bátyját Gábor Miklós maga is említi egy alkalommal Kicsi-világ-háború című könyvecskéjében. Az időpont valamikor 1944 október vége/november eleje, már a Szálasi hatalomátvétel után, kint a fronton, valahol Ukrajnában:

És zuhogó esőben ismét útrakelünk, koromfekete éjszakában, a völgy harsog a mindenfelől lezúduló víztől. Megint lőszert cipelünk, csuromvizes kezem sajog, térdig egy vízzel telt árokba csúszom, és kiderül, hogy az egész nem ér, tovább. Zárai Pubi és egy tizedes elvesztek a felderítőben.

Talán tényleg ekkor történhetett, hogy Márta bátyja hadifogságba esett. Az énekesnő könyvében részletesen elmesélte sorsát, miszerint egy kijevi fogolytáborba került, ahol fakitermelésen dolgoztatták. Ott halt meg, agyonnyomta egy teherautóról ráesett fatörzs.

Miután a Záray-Vámosi házaspár elhunyt, készült egy riportfilm hagyatékuk sorsáról. Itt megnézhetjük:

 

 

 

Ebben látszik, 1 perc 3 másodpercnél egy fénykép-gyűjtemény, amelyben ott van Gábor Miklósnak egy 1962/64 körül készült szép műtermi fényképe, amit kimásolva külön is megmutatok:

 

 

Úgyhogy Márta bizonyosan nagyon szerethette és tisztelhette őt, ha kedves fényképei között élete végéig megőrizte...

Itt pedig külön az a bizonyos fénykép, ami főiskolás korában a bloggernek is az íróasztalát díszítette :)