Megpróbálok elkezdeni egy sorozatot, melyben Gábor Miklóssal készített interjúkat, beszélgetéseket mutatok meg.
A legkorábbit, egy 1946-ban megjelentet már idéztem A nők iskolája Nemzeti Színház-beli előadása kapcsán. Az igazi nagy interjúk sora azonban 1960-tól kezdődött meg. Úgy vettem észre, az újságírók ekkoriban jöttek rá, hogy Gábor Miklós milyen "okos" színész :) és aztán ezt bőséggel ki is használták...
Lelkes Éva 1960-as rövid beszélgetése még csak előfutár a jövendő nagy interjúkhoz, de azért érdemes elolvasni. Az Alázatosan jelentem forgatásán készült, így benne természetszerűen a filmezéssel, moziba járással kapcsolatos véleményét osztja meg Gábor Miklós. ITT újra elolvasható.
Viszont az az interjú, amelyet ma mutatok a Film Színház Muzsika 1960. 29. számából, már sokkal jelentősebb. Benne Gábor Miklós az éppen akkoriban játszott színházi szerepeire reflektál. Első felében szinte mesterkurzust tart abból, hogy a színész hogyan álljon hozzá a kevésbé jó szerepekhez, vagy a kevésbé jó darabokban kapott figurákhoz. Ebben a részben fő példái A fekete ventilátor (Eörsi Ferenc első színműve) és A fák állva halnak meg című spanyol darab. Ez utóbbi előadásról korábban mutattam kritikákat és képeket ITT.
A beszélgetés második fele pedig már, ahogy akkoriban szerették mondani, "építő" jellegű - és példája Hamlet. Ekkor Gábor Miklós Musset Lorenzaccio-jára készült, amit rokonítani szoktak Hamlettel - de talán már tudta, hogy hamarosan eljátszhatja a dán királyfit is?
A beszélgetést Illés Jenő készítette. Kicsit szétvágtam a két oldalas anyagot, hogy itt a blogban jobban olvasható legyen - a képeket is bemásolom utána :)
Itt a két kép, amivel a cikket illusztrálták - bár korábban mutattam már őket:
 |
| A fák állva halnak meg - Vass Évával |
 |
| Donna Diana - Tolnay Klárival |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése