Lorenzaccio - kritika 1.

Ebben a blogban természetesen a "kályha" a boldog emlékezetű Film Színház Muzsika című régi képes hetilap, így a Lorenzaccio előadásáról az első kritikát is ennek oldalairól idézem. 

Megjelent a lap 1960. 53. számában, három teljes oldalon, írta Illés Jenő. Azt gondolom, én csak a konkrétan az előadásról írtakat mutatom meg. Előtte a kritikus nagyon okosan, de nagyon hosszan elmélkedik magáról a darabról. Azért ennek az elmélkedésnek a végét mégis ide másolom, mert az már kicsit szorosabban kötődik a dramaturgiához, így magához a konkrét előadáshoz is.

A szövegrészt most is szétvágtam a könnyebb olvashatóság miatt. Az egyes részekre kattintva valamennyire ki is nagyíthatóak! Természetesen a kritikához mellékelt képeket meghagytam :)

 

GM, Simor Erzsi, Gombos Katalin

Horváth Ferenc, Ilosvay Katalin, Horváth Jenő

Legközelebb korabeli napilapok kritikáit idézem.

Lorenzaccio - a próbákról

1960. december 23-án, írója születésének 150. évfordulóján mutatta be a Madách Színház Musset: Lorenzaccio című darabját Mészöly Dezső fordításában. Ez lehetett az utolsó bemutató a Madách Színház régi otthonában (a Hevesi Sándor téren), hiszen a mai, Erzsébet körúti színházépületet három hónap múlva, a Kaukázusi krétakör premierjével avatták fel.

A mai posztban a Lorenzaccio egyik próbájára látogatunk el, de előtte rögzítsük a sokszereplős mű stáblistáját:

Rendező: Both Béla

Díszlet: Siki Emil és Szinte Gábor

Jelmez: Mialkovszkí Erzsébet

Szereplők:

Alessandro Medici: Árva János / Avar István

Lorenzo Medici (Lorenzaccio): Gábor Miklós

Cibo bíboros: Horváth Ferenc

bo marchese: Horváth Jenő

Baccio Valori: Mátray József

Signor Maurizio: Basilides Zoltán

Giulio Salviati: Avar István / Árva János

Filippo Strozzi: Pécsi Sándor

Pietro Strozzi: Garics János

Tomaso Strozzi: Szirmai Jenő

Leone Strozzi: Joó László

Palla Ruccellai: Gonda György

Bindo Altoviti: Tallós Endre 

Venturi: Bányai János

Tebaldo Freccia: Körmendi János

Scoronconcolo: Vándor József

Giomo: Bodor Tibor

Maffio: Bay Gyula

Ötvös: Gyenge Árpád

Selymes: Szénási Ernő

Maria Soderini: Simor Erzsi

Caterina Ginori: Gombos Katalin

Cibo marchesa: Ilosvay Katalin / Szemere Vera

Luisa Strozzi: Kun Magda

A Film Színház Muzsika nem sokkal a premier előtt, 1960. évi 51. számában közölt képes riportot egy próbáról. Benne alap-információkat találunk a darabról és megtudhatjuk, a címszereplő Gábor Miklós hogyan is gondolkodott a címszerepről. 

Legközelebb kritikákkal folytatom!

Interjú - 1961

Illés Jenő, a Film Színház Muzsika munkatársa a legutóbb megmutatott beszélgetés után egy évvel újra nagyinterjút készített Gábor Miklóssal.

Azt hiszem, különösebb dolgom nincs, mint azt a két újságoldalt teljes terjedelmében megmutatni, mert hiszen bevezetője szól arról, mi történt Gábor Miklós pályáján az azóta eltelt évadban; a beszélgetés végén pedig szóba kerülnek az eljövendő feladatok, köztük a Hamlet. Csak felhívom a figyelmet, hogy mennyire érdekes dolgokat mond  Gábor Miklós a színészi beszédről és a mozgásról. Ezeket a gondolatokat a mai fiatal színészeknek is el kellene olvasni, biztosan sokat profitálhatnának belőle...

Következzen az interjú a Film Színház Muzsika 1961. 29. számából - a könnyebb olvashatóság kedvéért most is kissé felszeleteltem (emiatt van, hogy nem egységesek a betűméretek), de minden benne van, a hozzá mellékelt két kép is :)

Interjú - 1960

Megpróbálok elkezdeni egy sorozatot, melyben Gábor Miklóssal készített interjúkat, beszélgetéseket mutatok meg. 

A legkorábbit, egy 1946-ban megjelentet már idéztem A nők iskolája Nemzeti Színház-beli előadása kapcsán. Az igazi nagy interjúk sora azonban 1960-tól kezdődött meg. Úgy vettem észre, az újságírók ekkoriban jöttek rá, hogy Gábor Miklós milyen "okos" színész :) és aztán ezt bőséggel ki is használták...

Lelkes Éva 1960-as rövid beszélgetése még csak előfutár a jövendő nagy interjúkhoz, de azért érdemes elolvasni. Az Alázatosan jelentem forgatásán készült, így benne természetszerűen a filmezéssel, moziba járással kapcsolatos véleményét osztja meg Gábor Miklós. ITT újra elolvasható.

Viszont az az interjú, amelyet ma mutatok a Film Színház Muzsika 1960. 29. számából, már sokkal jelentősebb. Benne Gábor Miklós az éppen akkoriban játszott színházi szerepeire reflektál. Első felében szinte mesterkurzust tart abból, hogy a színész hogyan álljon hozzá a kevésbé jó szerepekhez, vagy a kevésbé jó darabokban kapott figurákhoz. Ebben a részben fő példái A fekete ventilátor (Eörsi Ferenc első színműve) és A fák állva halnak meg című spanyol darab. Ez utóbbi előadásról korábban mutattam kritikákat és képeket ITT.

A beszélgetés második fele pedig már, ahogy akkoriban szerették mondani, "építő" jellegű - és példája Hamlet. Ekkor Gábor Miklós Musset Lorenzaccio-jára készült, amit rokonítani szoktak Hamlettel - de talán már tudta, hogy hamarosan eljátszhatja a dán királyfit is?

A beszélgetést Illés Jenő készítette. Kicsit szétvágtam a két oldalas anyagot, hogy itt a blogban jobban olvasható legyen - a képeket is bemásolom utána :)

Itt a két kép, amivel a cikket illusztrálták - bár korábban mutattam már őket:

A fák állva halnak meg - Vass Évával

Donna Diana - Tolnay Klárival