Vass Éva 4.

Itt és most beismerem, hogy a mai poszt egy nagy adathalmaz lesz: megpróbálom ugyanis számba venni Vass Éva és Gábor Miklós közös színházi munkáit attól az időtől kezdve, amikor elhagyták a Madách Színházat, azaz az 1970-es évek közepétől. (Előzményét, az 1958 és 1974 közötti színházi előadásokat lásd ITT.)

A kecskeméti Oszlopos Simeon rendezése közben (Forrás: GM: Kos a mérlegen)

1974 őszén Gábor Miklós még vendégként ment Kecskemétre Fülöp királynak a Don Carlosba, aztán mindketten oda is szerződtek. Akkorra már a házaspár pályája annyira összeforrt, hogy Vass Éva is elhagyta a főváros egyik legnépszerűbb színházát. Nyilván egyikük számára sem volt könnyű a döntés - okairól a legautentikusabb Gábor Miklós könyveit olvasni, azok közül is elsősorban a Kos a mérlegen című kötetet. Ennek második felében dokumentumok is találhatók: Gábor Miklós és Ruszt József levelei, illetve a Gábor Miklóssal ez ügyben akkoriban készült legfontosabb interjúk. Ha éppen nincs kéznél a könyv, akkor érdemes újra megnézni EZT a régebbi bejegyzést.

A kecskeméti rövid, de rendkívül jelentős korszak végeztével aztán pályájuknak ez az összefonódása mindvégig megmaradt. Természetesen dolgoztak külön produkciókban is, de pályájuk mégis alapvetően együtt mozgott. Szerintem a dolgok ilyetén alakulása Vass Éva pályája szempontjából volt hátrányosabb, pedig ő volt az, akinek talán nem lett volna muszáj ezt az utat választani. Nem tudom, hogy ebben igazam van-e, mert nyilván rengeteg mindent nem tudok, de valahogy ez az érzésem.

A most következő előadások egy része közös színész-partneri munka. Ám a 70-es évek közepétől Gábor Miklós egyre többet rendezett, így az előadások másik csoportját azok alkotják, ahol mint rendező dolgozott együtt feleségével. Az általa rendezett előadásokban ő maga színészként többnyire nem vett részt. Kétszer tett kivételt: az 1982-ben színpadra állított Olympiában (Molnár Ferenc), majd az 1987-es Tasso-ban (Goethe). Ugyanakkor megfigyelhető, hogy több olyan darabot vett elő rendezőként, amelyekben korábban ő maga játszott. Ilyenek az Oszlopos Simeon, a Negyedik Henrik király, a Tanner John házassága és az Oidipusz király - s a Tanner kivételével, amiben akkor már nem volt neki való szerep, mindegyikben játszott Vass Éva.

A Bereniké próbáján (Kádas Tibor felv.)

Nézzük akkor kettejük színházi együttműködésének száraz adatait - de biztos vagyok benne, hogy blogom olvasóiban ez a felsorolás is emlékeket és élményeket fog felidézni :)

A jegyzékben az előadásokat időrendbe szedtem, megadva helyét, a premier napját, a rendező nevét, illetve Vass Éva és Gábor Miklós szerepbeli neveit. Gábor Miklós rendezéseit mindjárt a sor szélén *-gal jelöltem, hogy rögtön szembetűnjenek, ezért bent a szövegekben külön nem írtam ki a nevét.

Racine: Bereniké (Kecskemét, 1975. 09. 26. Rend. Ruszt József. VÉ - Bereniké, GM - Antiochus)

Shakespeare: Lear király (Szegedi Szabadtéri Játékok, 1977. 07. 23. Rend. Vámos László. VÉ - Cordelia, GM - Bolond)

*Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon (Kecskemét, 1977. 09. 30. VÉ - Vinczéné)

Brecht: Koldusopera (Kecskemét, 1978. 05. 12. Rend. Valló Péter. GM - Peacock, VÉ - Kocsma Jenny)

*Füst Milán: Negyedik Henrik király (Várszínház, 1979. 11. 10. VÉ - Bertha, Henrik felesége)

Enquist: A Tribádok éjszakája (Várszínház, 1981. 05. 29. Rend. Ruszt József. GM - Strindberg, VÉ - Siri)

Schiller: Tell Vilmos (Szegedi Szabadtéri Játékok, 1981. 08. 08. Rend. Ruszt József. GM - Werner von Attinghausen, VÉ - Gertrud)

Ennery - Cormon: A két árva (Várszínház, 1982. 03. 26. Rend. Vámos László. GM - de Linières gróf, VÉ - de Linières grófné

*Molnár Ferenc: Olympia (Nemzeti Színház, 1982. 11. 26. VÉ - Eugénia hercegné, GM - Plata-Ettingen herceg)

Albee: Nem félünk a farkastól (Nemzeti Színház, 1984. 02. 20. Rend. Mrsán János. VÉ - Martha, GM - George)

*Goethe: Tasso (Várszínház, 1987. 11. 04. VÉ - Leonóra Sanvitale, GM - II. Alfonz, Ferrara hercege)

*Mrozek: Az arckép (Várszínház, 1989. 09. 27. VÉ - Oktawia)

Shaw: Sosem lehet tudni (Várszínház, 1990. 12. 06. Rend. Csiszár Imre. VÉ - Clandonné, GM - Crampton)

An-ski: Dybuk (Független Színpad, 1991. 10. 07. Rend. Ruszt József. VÉ - Frade, Lea dajkája, GM - Reb Aszriel, a minopoli csodarabbi)

*Szophoklész: Oidipusz király (Független Színpad, 1992. 01. 15. VÉ - Iokaszté)

*Wilde: Bunbury (Budapesti Kamaraszínház, 1995. 01. 07. VÉ - Lady Bracknell)

*Feydeau: Osztrigás Mici (Budapesti Kamaraszínház, 1996. 01. 13. VÉ - Petyponné)

Vass Éva 3.

Mielőtt érdemben folytatnám a sorozatot, nem bírtam ellenállni, hogy meg ne mutassam a múltkor említett mesejátékot, amelyben Vass Éva egy hat éves kisfiút játszik.

Címe: Buci királyfi, az üveggolyó. Nem, nem hagytam ki a címből az "és"-t, mert, ha valaki meghallgatja, ki fog derülni, hogy maga Buci "királyfi" változik át üveggolyóvá :)

A hangfelvétel 1973-ban (!) készült. A Mesélő szerepében Gábor Miklós. Neki ez nyilván nem volt feladat, míg Vass Évának biztos, hogy jobban kellett mozgósítania a fantáziáját, hiszen nem fordult elő vele túl sokszor, különösen nem a 70-es években, hogy gyerekszerepre kérték fel. Remélem, hogy munka közben jól is szórakoztak. Talán - vagy biztosan? - Cherubin is eszükbe juthatott, aki ugyan nem ennyire kicsi gyerek, mint Buci, de mégsem felnőtt, ráadásul ő is fiú. És a Figaro házassága 1958-as premierjére készülve ismerkedtek meg ők ketten és ekkor játszottak először együtt...

Vass Éva 2.

Az elmúlt alkalommal megkíséreltem áttekinteni Gábor Miklós és Vass Éva életének szakmai kapcsolódásait megismerkedésüktől, 1957/58-tól a hetvenes évek közepéig. Két területet kihagytam, azokat pótolom most. Ezek pedig a film és a rádió.

Vass Éva mint filmszínésznő 1954-ben a Rákóczi hadnagyával robbant be, majd több főszerep következett kortárs témájú filmekben, drámában és vígjátékban egyaránt (a legismertebbek voltak: Csigalépcső, A vörös tinta, Kár a benzinért). Még énekelt is, azt is remekül, bájosan. A következő részlet a Nem ér a nevem című vígjáték részlete:

Gábor Miklóssal a filmvásznon 1963-ban került először - és egyúttal utoljára - össze. Ebben az időben a Madách Színházban már jó egy éve játszották a Hamletet, melynek sikere az első pillanattól kezdve hatalmas volt. Talán ezért is "hozták össze" őket az Egy ember, aki nincs című szocialista krimiben. A filmről, amelyben Gábor Miklós játszotta a nyomozót, Vass Éva pedig egy fontos tanút, a titokzatos stewardess-t, már egyszer írtam itt a blogban.

Rádió:

Ők ketten a mikrofon előtt. Forrás: Rádió és televízió évkönyv, 1965

Különösen az 1960-as évek második felétől rádióztak sokszor együtt: a tárgyalt időszakban, a 70-es évek közepéig körülbelül 15 rádiójátékban szerepeltek. Ezek közül emlékezetes Sarkadi Imre: Én, Kőműves Kelemen című drámatöredéke, amely 1969-ben a rádióban kapott először nyilvánosságot (ennek alapján készült később a rockopera). Gábor Miklós volt a címszereplő, Vass Éva pedig Anna, a felesége. Annak idején nagyon szerettem Eric Knight: Légy hű magadhoz című regényéből készült többrészes rádiósorozatot, amelyben a tragikus sorsú szerelmeseket játszották. Ugyanebben az évben, 1972-ben egy egészen más rádiós munkában is részt vettek - Hárs László: Buci királyfi, az üveggolyó című mesejátékában. Ebben Gábor Miklósnak mesélőként könnyű dolga volt; az igazi átváltozást Vass Éva produkálta parádésan és bűbájosan egy hat-hét éves kisfiú szerepében. Ennek a hangfelvételét sikerült megszereznem, és hallgatása közben egy kicsit talán meg tudtam érezni, milyen lehetett Vass Éva Cherubinként...

A 70-es évek közepétől a kecskeméti évek természetesen mindkettejüknek hátrányt jelentettek színházon kívüli munkák terén.

Későbbi közös filmes szerepléseik már a televízióhoz kötődtek az 1980-as évek elejétől. Majd írok erről a tévés reneszánszról is, amelynek kiindulópontja a már itt a blogban tényleg szinte minden lehetséges szempontból körüljárt Rettenetes szülők volt. Ugyanígy a rádióban is, ahová ugyan Budapestre történő visszaszerződésük után kevesebbszer hívták őket, mint korábban és volt nyilván más gátló tényező is, ám született néhány kimagasló hangjáték kettejükkel - később ezekről is beszámolok, mint ahogy színházi munkáikról is.

Vass Éva 1.

Vass Éva és Gábor Miklós 1975-ben

Megpróbálom befejezni azt a kis sorozatot, amely Gábor Miklós élete párjait szeretné valamelyest dokumentálni. Hogy könnyebben vissza lehessen keresni őket, itt van az első két rész linkje:

Rákosi Mária

Ruttkai Éva

Most sincs könnyebb dolgom, mint az előző alkalmakkor, de megpróbálom ugyanazt a módszert alkalmazni. Viszont ezt a harmadik részt úgy tűnik, érdemes lesz több folytatásra bontani.

Vass Éva 1960-ban

Vass Éva, Gábor Miklós harmadik felesége 1952 óta színésznő. Pécsi, illetve néhány fővárosi színházban töltött évad után, 1957-ben szerződött a Madách Színházba, ahol Gábor Miklós is még csak néhány éve volt tag. Az 1958. szeptember 19-én bemutatott Figaro házasságában voltak először partnerek: Vass Éva Cherubint, a kis apródot játszotta, Gábor Miklós volt a címszereplő.

Ezekben a korai időkben Gábor Miklóst inkább mint Tolnay Klári színpadi partnerét tartották számon, hiszen a Rómeó és Júlia után több nagy klasszikusban, de szalonvígjátékban is egy párt játszottak. Sőt, szerelmespárként még Váradi Hédivel is többször "hozta össze" Gábor Miklóst a színház - az ő párosuk csúcspontja 1961-ben Sarkadi Elveszett paradicsom című darabjának ősbemutatója volt.

Gábor Miklós és Vass Éva azért előfordultak közös darabokban. Ilyen volt például rögtön a Figaro után Bródy Sándortól a Medikusok, amely nagyon kedves volt Gábor Miklósnak és később könyveiben is többször emlegette feleségét ottani nevén, Riza-ként.

Vass Éva ekkoriban már túl volt első hatalmas sikerén, az Anna Frank naplóján (1957), aztán rövid időn belül, a 60-as évek legelején olyan előadásai következtek, mint a Pillantás a hídról és A vágy villamosa. Mindkettő mint előadás is mérföldkő a magyar színháztörténetben, s bennük a fiatal színésznő Pécsi Sándor, illetve Tolnay Klári etalonná vált alakításainak teljesen egyenrangú társa tudott lenni Catherine és Stella szerepében.

Ekkor, 1962-től következett Vass Éva és Gábor Miklós színpadi nagy

közös korszaka. E korszaknak egyik megtestesülése természetesen a Hamlet, a másik pedig a Tanner John házassága. Voltak benne olyan előadások is, mint az Ex, Szerb Antal fergeteges vígjátéka, ahol bizonyosan mindketten remekül érezték magukat - és mellette például az Egy szerelem három éjszakája, vagy éppen egy amerikai bulvár-darab.

Készítettem egy összesített listát azokról az előadásokról, amelyekben az 1950-es évek vége és az 1970-es évek dereka között együtt játszottak:

Beaumarchais: Figaro házassága (1958): Figaro és Cherubin

Bródy Sándor: A medikus (1959): János és Riza 

Casona: A fák állva halnak meg (1960) az Igazgató és a Szomorúszemű lány

Shakespeare: Hamlet (1962): Hamlet és Ophelia

Shaw: Tanner John házassága (1963): Tanner John és Anna

Büchner: Danton halála (1963): Robespierre és Lucile, Camille Desmoulins felesége

Szerb Antal: Ex (1965): I. Sancho és Marcelle

Brecht: Koldusopera (1965): Bicska Maxi és Lucy

Bornemissza Péter: Magyar Elektra (1966): Égisztus és Krizothemis

Hubay - Vas - Ránki: Egy szerelem három éjszakája (1966): Bálint és Júlia

Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon (1967): Kis János és Zsuzsi

Vészi Endre: Statisztika (1967, az Irodalmi Színpadon): Dr. Avedix és Lívia

Albee: Nem félünk a farkastól (1967): George és Honey

Füst Milán: Catullus (1968): Metellus és Tertullia

Gorkij: Éjjeli menedékhely (1968): Szatyin és Násztya

Shakespeare: III. Richárd (1969): III. Richárd és Lady Anna

Gibson: Libikóka (1972): Jerry Ryan és Gittel Mosca

Shaw: Brassbound kapitány megtérése (1973): Brassbound kapitány és Lady Cicely

Mint krimi-hősnő, 1970

Szintén ebben a korszakban történt, hogy Gábor Miklós először rendezett. 1970-ben a Madách Kamaraszínházban egy Agatha Christie-krimit állított színpadra, amelynek eredeti címe A váratlan vendég volt, ám átkeresztelték, mert ilyen címmel magyar színpadokon már ismert volt egy darab. Így Eszményi gyilkos címen játszották, a női főszerepben Vass Évával.

Ez az első rendezés aztán több közös munka kiindulópontja lett, de már más színházaknál.

Legközelebb innét folytatom. Nem fogom kihagyni emberi egymásra találásukat sem :)