Gábor Miklós lexikon

Megpróbálom nagy fába vágni a fejszémet. Egyelőre még csak próbálkozom... De évek óta kísért a gondolat, hogy mindazt, amit különösen az elmúlt tíz évben Gábor Miklós pályájáról felkutattam, valahogyan megpróbáljam egységbe foglalni.

 

 

 

Amikor, közvetlenül nyugdíjba vonulásomkor, 2010-ben elindítottam a Róla szóló blogot, már akkor volt egy tervem, hogy 2019-ben bekövetkező centenáriumára megpróbálok akár a blogbejegyzésekből, akár azok segítségével, inspirálására egy szerény könyvet összehozni. A blog elkezdett menni a maga útján, az első öt-hat évben szinte minden héten írtam posztot. Szerepei mellett egy időben sokat foglalkoztam családjának történetével is.

 

Teltek az évek, méghozzá sokkal gyorsabban, mint gondoltam... Ami a blog indításakor még rengeteg időnek látszott, az drasztikusan csökkent - különösen úgy, hogy közben más témákon is dolgoztam, több kisebb könyvet is megírtam. De elkezdtem felvázolni a leendő Gábor Miklós-könyv szerkezetét, több fejezetet ki is dolgoztam. Ám ekkor jött a lakáscserém... Ami olyan szinten igénybe vett, nem is csak pont az időmet, bár intézkedni, futkozni is sokat kellett, de bizony a gondolataimat is erősen lefoglalta, nehezen tudtam másra koncentrálni. Másrészt úgy éreztem, a könyv nem igazán áll össze a tervezett fejezetekből, úgyhogy "alkotói válságba" is kerültem. Az is akadályt jelentett, hogy ha meg is csinálom a könyvet, az képek nélkül nem sokat ér, s az igazi, jó minőségű, jogtiszta képek közlési jogát egész biztosan nem tudom megfizetni. Így fájó szívvel lemondtam a könyv tervéről - persze nem örökre.

Az elmúlt két évben két nagy munkával foglalkoztam: megírtam a Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar 100 éves történetét (december-január körül meg fog jelenni) és úgy nagyjából összehoztam egy nagykanizsai zenei lexikon kéziratát. Mindezt egy kisebb, ám nagyon szép munka fejelte meg, a Bolyai János utódai Nagykanizsán című, matematikus társszerzővel az idei Kanizsai antológia számára írt tanulmány. Amint ennek pont került a végére, visszatértem régi tervemhez, az elmaradt Gábor Miklós könyvhöz. Már korábban elkezdett motoszkálni egy terv a fejemben, hogy ne az először felvázolt formát válasszam, hanem - talán a nagykanizsai zenei lexikon hatására - Gábor Miklós életművét is a lexikon műfajában próbáljam meg feldolgozni. 

Két napja álltam neki, mintegy próbaképpen. Ez kimondhatatlanul kevés idő ehhez a műfajhoz, de már vannak elképzeléseim, megerősítéseim (magamban), ugyanakkor kétségeim is. A képek kérdése persze továbbra is fennáll. Rosszabb minőségben lehetne a korabeli sajtóból már más netes felületek által nyilvánossá tett képekből válogatni, valószínűleg ez lesz a megoldás. Hát, szegény ember vízzel főz, de annak idején is megelégedtünk azokkal a fényképekkel...

A lexikon legfontosabb része, hogy Gábor Miklós színházi, filmes, televíziós, rádiós szerepeit (a darabok címét, a szerep nevét) tartalmazná ábécé sorrendben. Mellettük ott lesznek megjelent könyvei, írásai, kapott díjai, kitüntetései, a színházak, amelyeknek tagja volt, életének egyéb helyszínei (pl. a szülőháza, a gimnázium, ahova járt, budapesti lakása), az életében fontos szerepet játszott kortársai, barátai, családtagjai, emlékjelei (emléktáblák, síremlék), és nyilván még sok minden más, ami még nem jutott eszembe, de amelyek a munka során nyilván előkerülnek.

 

Ez is egy emlékjel: lábnyoma a Nagymező utcában

 

Már megcsináltam a színházi, film és televíziós szerepek, darabok betűrendbe sorolását: több, mint 500 van belőlük! Ez természetesen még csak a leendő szócikkek címeinek egy része.

Egy-két szócikket próbaképpen meg is írtam, mint például ezt a két összetartozót:

A Bernhardi-ügy 

Arthur Schnitzler komédiája Kertész Imre fordításában, Babarczy László rendezésében. Bemutatta a Vígszínház 1991. február 8-án. GM vendégként játszotta a címszerepet.

Bernhardi professzor, egy tekintélyes bécsi magánklinika vezetője meg akarja kímélni egyik haldokló betegét a halálfélelem gyötrelmeitől, ezért megtiltja a klinikára érkező plébánosnak, hogy feladja az utolsó kenetet. Az orvos politikai és szakmai ellenfelei ezt az epizódot használják fel, hogy hajszát indítsanak ellene.

Dr. Bernhardi 

A belgyógyászat professzora, a bécsi Erzsébet-gyógyintézet igazgatója. GM szerepe Arthur Schnitzler: 👉 A Bernhardi-ügy című komédiájában.

Tehát lesz egy szócikk a darab címével és kerül egy rövidebb szócikk a szereplő nevéhez is, ahol a szöveg utal a darab címére - eléje pedig teszek egy jelet, pl. egy nyilat, hogy magáról a darabról is van szócikk, de aki a szerepet keresi, az is megtalálja.

Lehetne még a fő szócikk tartalmába bevenni a legfontosabb partnereket (teljes szereposztás attól tartok, a lexikon keretei között nem lenne megvalósítható), aztán rövid, jellemző idézetet valamelyik megjelent kritikából, ezekkel is teljesebb lenne - ideális esetben pedig egy képet is az illető előadásból. Ezt most itt külön teszem meg:

 

 

Az már csak apróság, de majd egységesen el kell dönteni, hogy a határozott névelővel kezdődő címek hova kerüljenek: az A betűbe, oda, hogy "A Bernhardi-ügy" - vagy a B betűbe így: "Bernhardi-ügy, A". Sőt, ebben a darabban éppen egy olyan szerepnév-típus van, ami szintén döntést kíván: mint Bernhardi-t soroljam-e be a B betűhöz, vagy mint Dr. Bernhardi-t (ahogy a színlapon szerepel) a D betű alá.

Egyelőre hajlok rá, hogy a címekben a névelőt is a cím szerves részének tekintsem, illetve a szerepnevekben az ilyesmi előtagokat is, mint a dr. Akkor lehetne mondjuk a B betűbe egy utalót azzal, hogy: Bernhardi-ügy 👉 A Bernhardi-ügy), hasonlóan a szerep nevénél is.

Az, hogy Gábor Miklós lexikon, egyelőre csak a munkacíme. Talán lehet találni ennél  figyelemfelkeltőbbet, ötletesebbet, de olyat, amiben ez a tartalom azért benne van. Például, hogy Majdnem minden Gábor Miklósról, vagy Gábor Miklós mindentudó, bár ezek se tetszenek pillanatnyilag. Az biztos, hogy nevének szerepelnie kell a címben, legjobb lenne alanyesetben, és még jobb lenne, ha az ő nevével kezdődne a cím. Ha valaki tud ilyet, ne tartsa magában!!!