Ma olvassuk el Gábor Miklós leírását Dajka Margitról, aki — mily meglepetés :) — Júlia dajkáját játszotta. Ismerve Dajka Margit sok későbbi szerepét, ha az 1953/54-es Rómeó és Júliában nem is láthattuk, biztosan mondhatjuk, hogy Gábor Mikós leírása tökéletes; egyúttal rendkívül élvezetes és szinte, sőt nemcsak szinte, hanem egyenesen virtuóz.
Tollal című könyve Rómeó-fejezetéből idézek, de előtte néhány kép az OSZMI adattárából - sajnos, Gábor Miklóssal közös kép nincs a fotótárukban:
És akkor Gábor Miklós leírása Dajka Margitról:
Aztán itt van D. M., a "dajka"! Micsoda színésznő! Motyog, prüszköl és morog magában; öreges, ritmikus dudorászással kíséri csaknem táncos, csoszogó lépteit; a bohóchumor határát súroló viccei mindig egy ember önmagával tréfálkozó szüntelen belső monológjának folytatásai. Már nem is népi, inkább bennszülött figura ez! Minden meghatót és nevettetőt, minden földhözragadtat és minden szépet, minden ordenáré malackodást és kutyaszeretetet feltár ebben az öregasszonyban. Ravasz, fura pofikája, öreges gyorsasággal elfátyolosodó, majd újra felszikrázó, hamisan fürkésző apró szemei - és ehhez egy-egy sorának váratlanul drámai felkiáltása ... A közönség odavan érte! Lépten-nyomon rátapsol! Azt csinál velük, amit akar, mártogatja őket hidegbe-melegve. Ott a téren végre megtudja, hogy én vagyok Júliája szerelme, Romeo úrfi; gyanakodva felmér és megvizitál; vizsgáztat és beugrat, figyeli minden moccanásom és szavam, szinte körülszimatol; jár a szája, beszél, beszél, de a szeme éles; és honnét lehet tudni, hogy megfeleltem, elég jónak talál kis úrnőjéhez? Váratlanul, mint aki nem tud ellenállni már, egyszerre jókorát, gusztálót csap a combomra, csak úgy csattan, ahogy a fiúk ütnek a lányok farára. Hogy jut ilyesmi eszébe? Látom, szeme sarkából, rajtam is figyeli a hatást. Néha nem tudom visszatartani a nevetést, néha meg az elragadtatás könnyeit.
1. rész
2. rész
3. rész
4. rész
