Brassbound kapitány 4.

A Népszabadság 1973. december 29-i számába Koltai Tamás írt kritikát. Neki Márkus László tetszett a legjobban a nagy triászból. Vass Éva és Gábor Miklós esetében jobban zavarta, hogy nincs igazán mit eljátszaniuk ebben a darabban; csak az az utolsó öt percben kapnak lehetőséget bebizonyítani, mi mindent el tudnának játszani, ha az író több lehetőséget adott volna számukra...

Végül három kép a három főszereplőről a Magyar Színházi Adattárból. Gyanítom, hogy a két utolsó kép annak a bizonyos öt percnek egy-egy pillanata:

Brassbound kapitány 3.

Ma nézzük a Film Színház Muzsika kritikáját, melyet a kiváló Demeter Imre írt. Ő is felsőfokban dicséri Vass Évát és Gábor Miklóst. Már írtam, hogy annak idején láttam az előadást, és leginkább annak hangulatnak az emléke maradt meg bennem, hogy a közönség mennyire imádta benne Vass Évát :) Én is azt éreztem a nézőtéren, amit a tökéletes jellemzést író kritikus, hogy Vass Éva "uralkodott nemcsak darabbeli partnerein, hanem a nézőn is".

A kapitányt megtérítik... volt az eredeti felirat a Film Színház Muzsikában

Brassbound kapitány 2.

Az 1973 decemberében bemutatott Shaw-darab nem váltott ki egyértelmű elismeréseket. Minden kritikából kitűnt, hogy ennek legfőbb oka maga a darab, ami nem remekmű, nem az a kaliber, mint mondjuk a Tanner John. Egyik kritikus szóvá is tette, hogy Shaw akart egy remek szerepet írni Ellen Terrynek, aztán az ő karakteréhez mint gombhoz varrta hozzá a kabátot, magát a darabot.

Különböző okokból bírálták Kerényi Imre rendezését is. A főszereplő triász: Gábor Miklós, Vass Éva és Márkus László már inkább kapott elismeréseket, de többnyire azzal a felhanggal, hogy "de mire lettek volna képesek egy jobban megírt darabban!" Egyértelmű dicséreteket kaptak a kisebb szerepek alakítói is. 

 

Nézzük először Szalontay Mihály írását, pontosabban annak érdemi, az előadásról szóló részét, mely a Népszava, 1973. december 14-i számában jelent meg. 

Előtte egy kép a Film Színház Muzsika 1973. december 8-i számából:

Brassbound kapitány 1.

Színházában, a Madáchban Gábor Miklós utolsó előtti bemutatója 1973 december elején  egy kevéssé ismert Shaw-színmű volt, a Brassbound kapitány megtérése. Kerényi Imre rendezésében porolta le a színház a ritkán játszott darabot, Vas István új fordításában.

A darab Marokkóban játszódik, ahova utazásai során eljut egy idős angol lord (Márkus László) és gyönyörű sógornője, Lady Cicely (Vass Éva). Ott találkoznak a marcona csempészkapitánnyal (Gábor Miklós), akiről aztán kiderül, hogy ő a lord unokaöccse és korábban némi szerelem is volt közte és a Lady között. Az embernek óhatatlanul is a Tanner John kalandos epizódja jut eszébe, Mendoza rablóvezérrel; ugyanaz a világ, csak kicsit más a leosztás... Sajnos, a darab nyomtatásban özönvíz előtti kiadásban, régi fordításban és nagyon korlátozottan férhető hozzá, pedig szívesen elolvasnám. Annak idején sikerült látnom a Madách Színház előadását, de bevallom, leginkább a közönség reagálásaira emlékszem, hogy mennyire imádták benne Vass Évát – annyira tökéletes szerep volt számára és annyira zseniálisan csinálta. A címszerep kevésbé volt hálás, pedig ha valaki, hát Gábor Miklós is nagyon érti Shaw világát, de az előadás egyeduralkodója Vass Éva volt.

Vass Éva mint Lady Cicely a FSZM címlapján

Először a Film Színház Muzsika előzetesét mutatom (megjelent az 1973. november 10-i számban). Megtudhatjuk belőle, hogy Shaw a kiváló angol színésznő, Ellen Terry számára írta Lady Cicely szerepét. 

És egy kép a próbáról:

Dégi István, Vass Éva, Gábor Miklós

Legközelebb kritikákkal folytatjuk!